Ma virágos kedvemben voltam, sőt vadvirágos kedvemben. Délelőtt anyuéknál kertészkedtünk, majd valahogy az ibolya került szóba, mint ehető virág. Kiderült, hogy még nincs vége az ibolyaszezonnak, ahogy én hittem. Sőt, sógornőm mondta is, hogy hol látott ma útközben rengeteg ibolyát. Na, hazafelé meg is álltunk az ibolyázós helyen és szedtünk egy jó nagy csokorral. A gyerekeknek még ibolyafagyit ígértem, de útközben már egy süteményen járt az eszem. De erre a hétvégére nem terveztem sütemény sütést, így a liszt-cukor-tojás hármason kívül nemigen volt itthon egyéb alapanyag. No, meg tejszín. Aztán valahogy beugrott a citrom és a citromfű. Így lett a tészta citromos-citromfüves és a krémbe került az ibolya. Bevallom, az ibolyakrém túlzó megfogalmazás, helyesebb inkább a "nyomokban ibolyát tartalmaz" kifejezés. :-) Majd jövőre jobban rákészülök erre az ibolya témára, mert egyik kedvenc blogomon ibolyalekvárt is találtam. A citromfű sajnos nem friss, hanem szárított Herbária tea.
A piskótához:
6 tojás
6 ek kristálycukor
8 ek liszt
1 ek citromfű tea
2 citrom leve és reszelt héja
fél zacskó sütőpor
A sütőt 180 fokra felmelegítem. A citromfüvet leforrázom fél dl forró vízzel. A tojásokat a cukorral habosra keverem, keverés közben apránként hozzáadom a kihűlt citromfüvet a levével együtt, majd a citromok levét és héját is. A zselatin lapokat vízbe áztatom, majd néhány ek vízzel együtt felmelegítem és ha kicsit lehűlt, hozzáadom a tejszínhez. A tejszínt a porcukorral és a zselatinnal felverem, majd hozzáadom az ibolyás tejszínt is. (Azért teszek bele zselatint, mert én a mostani tejszíneket nem tudom felverni. Mielőtt elérik a megfelelő állagot, kicsapódik benne a zsír. Egyébként mindig mascarponeval csinálom az ilyen jellegű töltelékeket, de most sajnos nem volt otthon.) Fél órára beteszem a hűtőbe. A piskótalapot kettévágom és megtöltöm a krémmel.
Mivel más nem volt otthon, ezért a kávédarálón a kristálycukorral együtt összedaráltam egy kis citromfüvet is és azzal szórtam meg a süti tetejét. Nagyon szép halvány zöldes színe lett a porcukornak, a fotón sajnos nem látszik.
Hogy milyen az íze? Üde, friss, tavaszias. A tejszínben érezni valami mást is a vanílián kívül. A citrom és a citromfű nem nyomja agyon ezt az ízt, inkább kiemeli. Egyébként az ibolyámnak sajnos nem volt illata, sem jellegzetes íze. Viszont a citromfüves porcukor mennyei!
-
Salsa!Gyönyörű a blgogod, és pont olyan klasz,kreatív, amilyet tőled vártam:0)A képek meg csodásak.
VálaszTörlésKihasznált tükörreflexes csoda kipipálva:0)
Puszillak
Blans
Most aztán tényleg tátva maradt a szám, gyönyörűek a képek! A süti is nagyon tetszik, igyekszem kipróbálni! Remélem, részt veszel a mostani VKF-en is (amit Duende hirdetett meg, de biztosan készültél rá amúgy is), kíváncsi vagyok, mi(ke)t kreálnál!
VálaszTörlésElső látogatásom nálad. Duende-nél láttam a képet, így találtam ide. :)
VálaszTörlésNagyon szép a fotó, és biztos fincsi volt a süti is.
Gratula a bloghoz!
Gyönyörűűűű :)
VálaszTörlésBocsánat a késői reagálásért, de elutaztunk néhány napra.
VálaszTörlésBlankuszkám, köszi szépen!
videkiek, örülök, hogy tetszik a fotó. Az első képem, amivel elégedett vagyok magam is.
MÁr jár az agyam a következő VKF-fel kapcsolatban. :-)
Thrini, örülök, hogy benéztél hozzám.
Duende, köszönöm szépen!
Nagyon szép!! A süti maga és a fotó is :))
VálaszTörlésReni, Neked külön köszönöm. :-)
VálaszTörlésSzia, bevált ibolyafagylalt receptet tudnál írni? Szívesen kipróbálnám!
VálaszTörlés