Én sem jöttem ám üres kézzel. Erre a különleges alkalomra egy frappáns-csajos (akkor még nem tudtam, hogy pasi is lesz a társaságban) főételt fantáziáltam Nektek, hogy együnk valami rendeset is a sok kalóriabomba előtt. Kedvet kaptam egy kis házi füstölgetéshez, miután megnéztem Lila Füge füstölős videóját. De nem tealevelet használtam, hanem babkávét. A köret sem mindennapi. Valami olyasmi neve lehetne, hogy Babkávén füstölt kacsamell rozé karamellás sült zellerrel és vaníliás camembert szósszal. Vadítóan hangzik, ugye? Tessék, meg is mutatom:
Mennyei illata van, érzitek?
Gyorsan elmondom, hogy hogy csináltam. Nem bonyolult egyáltalán, a füstöléstől sem kell félni, bár én majdnem úgy izgultam közben, mint az esküvőmön. Kávés füstölést egyáltalán nem találtam a neten, úgyhogy fogalmam sem volt, hogy mi sül ki belőle. Fantasztikusan sült el! :)
Nem kell sok hozzávaló sem: kacsamell filé, 1 marék babkávé, 1 marék rizs, 1 marék barna cukor, 1 narancs héja, só, bors
A körethez pedig 2 zeller, 1 camembert, 1 dl tejszín, fél rúd vanília kikapart magja, só, bors és cukor
Először megsütöttem tepsiben a zellert. Ettetek már sült zellert? Nem? Gyerekek, hát az valami issssteni! Aki nem szereti a zellert, garantáltan megszereti! Csak meghámoztam őket, hasábra vágtam, sóztam, borsoztam, meglocsoltam egy pici olívaolajjal, bedobtam egy tepsibe, alufóliát kanyarintottam rá, betoltam a sütőbe és 200 fokon sütöttem kb. 40 percig. Amikor jó erős zeller illat volt, levettem a fóliát, hogy kicsit megpirítsam, de nem kellett, megpirult magától.
A kacsamell filét néhány órával a sütés előtt bedörzsöltem durva szemű sóval, tekertem rá egy kis borsot, bekentem egy kis bőrápoló olívaolajjal, betekercseltem és betettem a hűtőbe. Felforrósítottam a grill serpenyőmet és a bőrével lefelé rátettem, olyan közepes hőfokon sütöttem néhány percig. Amikor tapintásra rosénak tűnt, félretettem pihenni. Amíg sült, megágyaztam neki egy fazékban. Ne röhögjetek, azért fazékban, mert a wokomat anyukámnak adtam és csak a fazékba tudtam beletenni a mikro grillrácsát. Szóval duplán kibéleltem a fazekat alufóliával, jól ráhagytam, hogy túllógjon a peremén. A fedőt is duplán bugyoláltam. A fazék aljára beleszórtam a rizst, a babkávét, a cukrot és a narancshéjat. Maximális hőfokra kapcsoltam, rátettem a fedőt és vártam. Közben a szívem majd kiugrott a helyéről és mindenféle gondolat kavargott a fejemben, például, hogy szólni kéne a tűzoltóknak, hogy álljanak a ház elé élesre töltött fecskendővel és ha egy lángoló hajú, megborult elméjű nőszemély közeledik hozzájuk, akkor tüzeljenek! Azaz vizeljenek! Jaj, azt inkább ne! Végül nem hívtam ki őket, hanem megbeszéltem magammal, hogy ha lángra kap a hajam, fejest ugrom a hóba. Végül a sem magamat, sem pedig a lakást nem gyújtottam fel. Közben diszkréten elkezdett füstölni a fazék én pedig megnyugodva szépen beletettem a kacsamellet bőrös felével felfelé, rátettem a fedőt, ráhajtottam a túllógó fóliát, levettem alacsony hőfokra a főzőlapot és beállítottam 8 percre.
Amig magában elfüstölgött, megcsináltam a camembertes mártást. A tejszínt egy kislábosba löttyintettem, beletettem a kikapart vanília magokat, csendesen forraltam egy kicsit, majd beledobáltam a felszeletelt sajtot. Habverővel addig kevergettem, amíg elolvadt a sajt, majd félretettem. Közben a zeller is megsült. Egy másik edényben cukrot olvasztottam. Sajnos nádcukrot, ami viszont nem lett szép tiszta és nem akart szálasodni sem a zelleren. A múltkor pedig olyan szép volt.
Apropó, múltkor. Kb, két hete találtam ki ezt a karamellás sült zellert, meg a vaníliás camembert-et (jól írtam, vagy nem?). Anyósommal kóstoltattam először. Köszöni jól van, él és virul, hehehe. Szóval, ő nem szereti a zellert, de ez annyira ízlett neki, hogy azt mondta, tegyem el előle, mert megeszi az egészet.
Na, hol is tartottam? Ja igen. Miközben olvadt a cukor, felébredt a gyerekem, úgyhogy rohangáltam az odaégni készülő cukor és a gyerekszoba között. A főzőlap is csipogott, hogy lejárt az idő. A fazékkal gyorsan kirohantam, letettem a hóba, csak ott mertem levenni a fedőt. Isteni égetett cukros, kávés narancsos füstös illat áradt belőle! És tényleg nem is füstölt annyira. Tányérra rendeztem a zeller hasábokat és meglocsoltam a karamellel. Kicsi pihentetés után felszeleteltem a húst és elrendeztem a tányéron. Tényleg, ez még rozé vagy már nem annyira? Jól van na, most csináltam életemben először. Mindenesetre finom lett, meg kell hagyni. Kicsit füstös, kicsit kávés, kicsit narancsos. Ellenállhatatlan. Aztán már csak annyi időm volt, hogy gyorsan kisminkeljem magam, belebújjak a tűsarkúmba, beugorjak az autóba és elszáguldjak ide a buliba. Bocs, egy kicsit sokat beszéltem.
Jut eszembe, tudjátok, milyen izgalmas, amikor a roppanós, karamellás zeller találkozik a szátokban a vaníliás camemberttel? Na, gyertek, kóstoljátok meg!
Mindjárt jövök, csak kiszaladok az autóhoz és behozom a desszertet!
Ja, itt a fazék is, benne az összeégett cuccal
