Minden jel arra mutat, hogy a majdnem vadiúj notebookom winchestere ellátogatott az örök vadászmezőkre és esze ágában sincs onnan visszajönni. Magával vitt babafotókat, úszás fotókat, bulifotókat, szülinapi fotókat, ételfotókat, évzárós fotókat, egy darabot belőlem... Egy csomó a múlt héten készült, el sem jutottam odáig, hogy archiváljam őket. Talán az, hogy totál magam alatt vagyok, közelít ahhoz, amit érzek. Itt és most szentül megfogadom, hogy a fotókat letöltés után azonnal, még nyers állapotban letöltöm a háttértárolóra is. Tessék szavamon fogni! (Még jó, hogy hevert itt a sarokban egy visszaszolgáltatásra váró másik masina, amit most birtokba vettem egy rövid időre.)
Némileg visszahozta a kedvemet a mai ebéd. Lehet, hogy van szebb neve is, mint ami én adtam neki, de most nem tudtam utána nézni. Volt egy szem padlizsán a hűtőben, azt komponáltam bele némi maradék fetával. A tészta tulajdonképpen pizzatészta. Némi kis fűszer, paradicsomszósz és kész. Muszáj volt egy kis búfelejtő bort is kortyolnom hozzá, bár a sör jobban passzolt volna. A kicsi egyébként úgy falta, hogy öröm volt nézni. Régen volt az, amikor válogatás nélkül megette azt, ami a tányérján volt.
Hozzávalók 4 adaghoz:
30 dkg liszt
2 tk szárított élesztő
2 ek olíva olaj
kb. 1,7 dl langyos víz
1 tk. só
1 tk oregánó
1 padlizsán
2 fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
15 dkg feta
fél marék friss bazsalikom
fél tubus sűrített paradicsom
4-5 szem koktél paradicsom
só, bors, olívaolaj
A tésztához a hozzávalókból lágy, könnyen kezelhető tésztát gyúrtam, betettem egy tálba, megolajoztam a tetejét, letakartam egy konyharuhával és feltettem a szekrény tetejére kelni. Kb. másfél óra alatt a duplájára nőtt. A sütőt 200 fok légkeverésre kapcsoltam. A padlizsánt megmostam, felkockáztam. A lilahagymát meghámoztam, félbe vágtam és felszeleteltem. Egy tálba öntöttem őket, mérsékelten sóztam, borsoztam. A fokhagymát összepréseltem és azt is hozzáadtam. Az egészhez hozzányomtam egy fél tubus sűrített paradicsomot és meglocsoltam olívaolajjal. (Így ha a padlizsán levet ereszt, pont jó, a folyékony paradicsomszósztól meg tocsogós lenne.) A tésztát négy részre osztottam, 2-3mm-es kerek lapokat nyújtottam belőlük és beolajozott, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem őket. Elosztottam rajtuk a paradicsomos padlizsánt, és felhajtogattam a tésztalapok szélét. Rájuk morzsoltam a fetát, megszórtam őket az összetépkedett bazsalikommal, a tetejükre tettem a negyedekbe vágott paradicsomokat és meglocsoltam őket még egy kis olajjal. Szép pirosra sütöttem őket kb. fél óra alatt. Hidegen is nagyon finom.
Nagyon gusztán néz ki, szuper fotók!
VálaszTörlés..jahh, és ezt a "fotóeltűnéses" dolgot ne is mond, mindig ettől parázok, így vadul mentünk, kimentünk, másolunk, stb :) nem is tudom mit csinálnék ha Füfükéről eltűnnének a képek :O
Ez bizony fincsi lehetett! :) Ráadásul nagyon guszta és ismét csodásak a fotók! Én is bort ittam volna hozzá.... mert nem szeretem a sört. :)
VálaszTörlésEl tudom képzelni, hogy mi játszódik le benned! Nekem is egyből megy a terrás háttértárra az összes fotóm, mert agybajt kapnék, ha elvesznének a munkáim.
VálaszTörlésEzek a fotók gyönyörűek!
oh nagyon sajnálom :( nálunk 2 példány DVDre megy a fotókiírás, mert egy winchesterben már nem bízunk meg. nagyon guszta ebéd lehetett!
VálaszTörlésfotókat nem bírom visszahozni (bár tehetném....nekem anno egy teljes dolgozatom úszott el gépestől, mikor már csak 2 mondat hiányzott a végéről).
VálaszTörléshátha azért a lelkivilágodon ez segít: kérlek nézz be ide: http://elkeszitettem-megmutatom.blogspot.com/2011/05/dij-tetszik-recepted.html
Jaj neeeee! Úgy sajnálom! Teljes mértékben átérzem!!! Én kb. 1,5 éven belül kétszer éltem meg ezt. Több ezer fotóm szállt el így, mert nem volt máshová lementve...:S Tudom, az én hibám... :( Annyira sírtam mindkét alkalommal, hogy elmondani nem tudom... Úgy éreztem, hogy a lelkemet tépték ki, mert pl. egyetlen fiacskámról, az összes babakori fotó is eltűnt akkor... :( Bár mondták már akkor is, hogy az erre szakosodott cégek talán meg tudják menteni, na de ki a fenének vannak erre százezrei, vagy legalábbis tízezrei... :S Viszont amit készítettél isteni!!! :) És ne búslakodj!!!
VálaszTörlésKöszönöm mindenkitől az együttérzést.
VálaszTörlésÉvi, köszönöm szépen a díjat!
Ildikém, ha a babaképek veszek volna el, akkor valószínüleg a Dunának mentem volna. Nagyon, nagyon sajnálom. :((( Mi az a néhány elveszett kajafotó a babáshoz képest!
ja, és félévente mikor itt-ott akciós, akkor megy a válogatás ezerrel, aztán lesznek olyankor százassával papírképek. mert ugye az a bíztos.
VálaszTörlésamúgy tudod mikor próbáltam azt a recipét? epezacsi kidobás után vagy tíz nappal. anyósnak. de én is jócskán kanalaztam. ideje lenne repetázni.
Gyonyoru ez a foto, es az etel is finom lehetett, ki fogom probalni :) Magdi - www.magdireceptek.blogspot.com
VálaszTörlés