Oldalak

2010. február 28., vasárnap

Rozmaringos csokis linzer cointreau-s vaníliakrémmel



Figyelem, ez felnőtt süti!

Régóta kacérkodom azzal a gondolattal, hogy a rozmaringot süteményben is kipróbáljam. Ráadásul kisebbik gyermekem tegnapelőtt lerántotta a 4 kilós, 1000 oldalas német nyelvű szakácskönyvemet a polcról és pont egy rozmaringos linzernél nyílt ki. Több se kellett, tegnap kitaláltam, hogy ma az unokatesóimat egy rozmaringos sütivel fogom várni. Linzerben gondolkodtam én is és arra gondoltam, hogy valami krémet is kikísrletezek hozzá. Arra jutottam, hogy a saját készítésű narancsdzsememet fogom felhasználni a krémhez. A hozzávalók összeválogatása közben a kezembe akadt a Cointreau is :-). Így egy kupica likőr a krémben landolt. Különleges, meglepő volt az ízhatás. Mind elfogyott. A vendégek érkezése előtt volt még öt percem, hogy megörökítsem a művet. A tálaláson még gondolkodni fogok, mert nem volt ideje a korongoknak megpuhulnia a krém alatt és fölött. Úgyhogy amikor kézbevettük és beleharaptunk a krém minden irányban kibuggyant. 

De már elhatároztam, hogy piskóta jellegű tésztával tortaként is meg fogom csinálni.;-)

Szóval, a hozzávalók:

Tészta:
Klasszikus linzer recept, azaz
30 dkg liszt helyett 25 dkg liszt és 5 dkg kakaópor
20 dkg vaj (nem margarin!)
10 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, így nem lett olyan édes)
2 tk finomra őrölt rozmaring

A krém:

2 dl tej
1 cs burbon vaniliás cukor+maradék vanilia rúd (ha van)
cukor ízlés szerint, én kb egy evőkanállal tettem bele.
2 ek keményítő
cointreau ízlés szerint
2 ek narancsdzsem apróra vágva 

A cukrot, a lisztet és a kakaóport szárazon összekeverem. A linzerhez a vajat én mindig lefagyasztom és fagyottan a nagylyukú reszelőn lereszelem. Folyó víznél lehűtött kézzel, gyors mozdulatokkal épphogy összeállítom a tésztát, folpackba tekerem és beteszem  a mélyhűtőbe.
A sütőt 180 fokra beállítom. 

A krémhez a tejet a vaníliás cukorral, a vaníliával és a cukorral felmelegítem és néhány percig forralom, hogy a vanília aroma felszabaduljon. Majd 2-3 evőkanál hideg tejjel elkeverem a keményítőt és a felforralt tejbe keverem. Egyet-kettőt rottyintok rajta, beleteszem a likőrt és kihűtöm a krémet. Az összevágott narancsdzsemet majd kihűlt állapotában keverem bele. 

Amíg hűl a krém, megsütöm a tésztát. Kb. fél centire kinyújtom, pogácsaszaggatóval/pohárral és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire/sütőemezre teszem őket. Én mindig két réteg folpack között nyújtom a tésztát, így nem ragad a pultra. Légkeverés nélkül 180 fokon megsütöm. Maradjon puha a tészta, akkor jó, ha már van illata, de még puha a teteje. 

A krém és a korongok összepárosítása már szabadon választott: össze is lehet ragasztani őket, ahogy én csináltam, de lehet úgy is, hogy minden korongra meg egy kupac krém. Akár habzsákba töltve és egy kicsit cifrázva. 

Természetesen a likőr elhagyásával rögtön gyerekbarát lesz, illetve a narancsdzsem sem kell bele feltétlenül, nagyon ízletes simán a vaníliakrémmel is.



2 megjegyzés:

  1. hahó :) állati jól néz ki :) és nekem tetszik a magyar névváltozat :)

    VálaszTörlés
  2. Óóóó, igazán köszönöm. Cseréltem nevet, a blognév is narancslekvár lett.

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz?

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails