Oldalak

2010. december 30., csütörtök

Forró, gyömbéres itóka


Karácson első napján Dobogókőn jártunk. Apa, anya, szánkó és két Michelin-baba plédbe bugyolálva. Cudar idő volt, szakadt a hó és fújt a szél, rajtunk kívül alig volt fent egy-két valószínűleg eltévedt lélek. De nagyon élveztük! Most már bánom, hogy nem vittem magammal fényképező gépet. :( Egy jó nagy kör után - szokásunkhoz híven - betértünk a Zsindelyes büfébe, amit egyébként Makovecz Imre tervezett. Van benne egy alul kandalló, középen cserépkályha, felül búbos kemence kinézetű fűtő alkalmatosság, ahol még nyársat is lehet sütni! A választék: pogácsa, zsíroskenyér, kolbász, némi vadétel, házi zserbó, ahogy az dukál. De a vegákra is gondoltak, van vega "zsíros kenyér" lilahagymával vagy mindenféle csírával. Imádjuk a helyet! Most forró gyömbért ittunk, amivel több baj is volt: drágán mérték és a mi ízlésünknek nagyon édes és nagyon savanyú volt. Meg is lehetett venni a zacskóban előre összeállított italt: cukor, citromsav, szárított fűszerek.( Horror ára volt, no comment...) De ez nem vette el a kedvünket a Zsindelyestől, továbbra is lelkes, melegedni betérő vendégek leszünk.
Volt egy darabka gyömbér még a hűtőben, tegnap csináltam belőle egy kis forró itókát. Klasszikus receptet nem tudok mellékelni, mindenki a maga szája íze szerint készítse el.
A gyömbért meghámoztam és belereszeltem egy kis fazékba. Öntöttem hozzá kb. egy liter vizet, és melegítés közben adtam hozzá a fűszereket: kevés őrőlt fahéjat, kurkumát, szerecsendiót, 2-3 db szegfűszeget, 4-6 db zöld kardamomot. Barna nádcukrot szórtam bele úgy 4-5 evőkanálnyit, belefacsartam egy citromot és a héját is belereszeltem. (Ánizst nem tettem bele, az csak a dekoráció része. ) Persze közben sűrűn kóstolgattam. Felforraltam és bögrébe mertem. Némi alkohollal is fel lehet dobni, a kedvünkkel egyetemben ;-).

Apropó, tudtátok, hogy Dobogókő a Föld szívcsakrája? Akár elhisszük, akár nem, mindenképp érdemes felmenni most, mert rengeteg hó esett,  tiszta a levegő és minden olyan, mint a mesében.

2010. december 24., péntek

Fügés-pisztáciás keksz

Ami a sütiket illeti, idén biztosra mentem: stollen és bejgli recept a desszert.eu-ról van. Mindkettő tökéletesen sikerült, a stollen 3/4-e ajándék lett, az 1/4-ed meg itthon maradt és jól elfogyott. Bejgliből sikerült életem eddigi legjobbját megsütnöm. Hat rudat sütöttem, ha holnapután lesz még belőle, akkor lefotózom és megmutatom. Ezért a kekszért pedig csak átugrottam a szomszédba Á'la carte-hoz. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy zseniális lett! Én kihagytam belőle a karácsonyi fűszereket, mert most már csömöröm van tőlük. A dió és a csoki is kimaradt.  Tettem bele helyettük jó sok vaníliát, 10 dkg pisztáciát és 10 dkg apróra vágott fügét. A pisztácia enyhe sóssága nagyon jót tett neki. Dupla adagot sütöttem, lett vagy 80 db kekszünk.  Kénytelenek voltunk eldugni magunk elől :).

Ezúton kívánok Mindenkinek Boldog Ünnepeket,
meghitt pillanatokat, finom falatokat, kellemes beszélgetéseket
és nem utolsó sorban kellemetlen meglepetésektől mentes sütés-főzést !
:))

2010. december 19., vasárnap

Egyszemélyes hipergyors ebéd

Már a finisben járunk, ki sem látszom a bevásárló listám mögül. Főzni sincs időm, sőt a jövő hétre le is tettem magamról ezt a terhet: szépen befizettem magunkat 4 napra az egyik ebéd házhoz szállítóhoz. Huhhhh. Sütit nem gyártok előre, mert még a végén megennénk, sőt, tuti, hogy megennénk, aztán kezdhetem az egészet előről. Remélem, ide is jut valami a sütikből. Ez az ebéd is két rohanás között készült, vagyis amíg magától megsült a sütőben, addig tudtam is rohanni egyet :D. Sütőtök, gorgonzola, lilahagyma, fokhagyma, rozmaring. Nagyjából ennyi. Egyszerű, de nagyszerű. Először haraptam hozzá egy kis kenyeret, de annyira laktató, hogy végül kenyér nélkül ettem meg. A fehér bort na, azt viszont nagyon kívánja. Az a kis borocska ott a fotón el is fogyott közben. Így kénytelen voltam autó nélkül rohanni, vagyis inkább botladozni...

Hozzávalók 1 személyre (de még ketten is jóllaknak vele):
kb. 20 dkg sütőtök
kb. 20 dkg gorgonzola
1 közepes fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
1 szál friss rozmaring
olaj, só, bors

A tököt kockákra, a lilahagymát félkarikákra vágtam. Bedobáltam egy tálba, picit megsóztam, borsoztam. Hozzádobtam a megpucolt fokhagyma gerezdeket, belemorzsoltam a sajtot és a rozmaringot, meglocsoltam olajjal és az egészet összekevertem. Egy kis kenyérsütő formát kibéleltem sütőpapírral, beletettem a tál tartalmát, tűzőgéppel összetűztem a papírt, úgy, hogy maradjon benne hely. 200 fokra és 40 percre állítottam a sütőt, betoltam az ebédemet, majd felkaptam a kabátomat és elrohantam otthonról.
Egyébként szerintem köretnek is nagyszerűen megállja a helyét. Az ötlet egy kedves ismerősömtől, Ágitól származik.

2010. december 15., szerda

Legyél Te a festőművész!

A minap kedves szomszédom hívta fel a figyelmemet erre a zseniális szoftverre. Bármilyen  fotóból gyönyörű festményt varázsol  Klimt, akár Van Gogh stílusában. Nagyon érdekes, mert a szemünk láttára készül el a kép. Színpaletták és stílusirányzatok között is válogathatunk. Nincs más dolgunk, csak néhány klikkeléssel kijelölni a fotón a fő témát, lenyomni a play gombot és a varázslat azonnal indul.


Ebből az álatalam fotózott paradicsomból Klimt kezei közül  valami hasonló gyönyörű csendélet kerülne ki.



Kiváló ajándék lehet bárkinek, ha már kifogytunk az ötletekből és nincs már időnk az ajándékvadászatra. Nagyon egyedi és univerzális ajándék. A megajándékozott pedig garantáltan meg fog lepődni. Főleg, ha saját magát látja vissza a festményen. :D Nálunk a férjem 93 éves dédije kap ajándékba egy "családi festményt". Érdemes olyan helyen kinyomtatnunk, ahol tudnak matt kreatív papírra, akvarell papírra nyomtatni. Ki lehet próbálni az otthoni nyomtatón is, csak előtte mindenki nézze meg, hogy hány grammos papírt fogad el a nyomtatója. Kreatív papírok vannak a kreatív boltokban, illetve a művészellátókban.  Már csak egy szép keret kell hozzá és kész. Az sem baj, ha a kedvenc fotónk nem túl éles, vannak rajta zavaró részletek, a "festőművész barátunk" ügyesen megoldja. ;-) Mindenkinek jó szórakozást hozzá!

2010. december 13., hétfő

Juhtúrós pogi


Nincs annál jobb, mint a farkasordító hidegben az ember befészkeli magát a fotelba egy puha takaróval meg egy jó könyvvel és a keze ügyébe készít egy forró teát, meg néhány szem frissen sült pogácsát. Az én kezem egyelőre még a bilibe lóg. Két, mindenre elszánt gazfickó mellett ez kivitelezhetetlen. Úgyhogy marad a közös pogácsa szaggatás, tésztával való gyurmázás, a tészta észrevétlen elcsenése és a konyha háborús övezetté való átalakítása, majd visszaalakítása konyhává. A pogácsát pedig imádom, főleg, ha jó sok vaj van a tésztájában, úgyhogy időnként nekiveselkedem.  De még nem adtam fel a reményt... :) Fotel, takaró, könyv....

Ha kelt tésztát készítek, akkor szinte minden esetben hidegen kelesztem. Ennek több előnye is van: este begyúrom (vagyis a kernyérsütővel végeztetem el a melót), másnap nyújtom, a dagasztás és a nyújtás között simán eltelik akár 12 óra is, így nem kell zsonglőrködnöm az idővel és nem kell aggódnom, hogy túlkel a tésztám. A tészta jóval több zsiradékot és folyadékot elbír, mert mire megkel addigra jól megkeményedik és így már gyerekjáték a vele való foglalatosság, alig kell lisztezni. Gyönyörű, sima tészta lesz belőle, nem lesz "kráteres", ami úgy hiszem, hogy a sok zsiradéktól lesz.Az ilyen tészta dagasztását jobb valamilyen géppel elvégeztetni, mondjuk a kézimixer dagasztókarjával, de még jobb a kenyésütővel.

Hozzávalók

500 g finomliszt
250 g puha vaj
250 g túró
125 g bryndza
2,5 dl tej
4 dkg v. 1 cs szárított élesztő
1,5 tk só
2 tojás
1 tk cukor

A tejből kb. fél decit meglangyosítok, beleteszem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt. (Én a szárítottat is felfuttatom, aki ahhoz van szokva, hogy beleszórja a tésztába, nyugodtan tegye továbbra is így.) 1 tojást és az összes többi hozzávalót bepakolom a kenyérsütőbe, beleöntöm a felfuttatott élesztőt is,  beállítom a dagasztóprogramot és hátradőlve nézem, ahogy a kenyérsütő elvégzi helyettem a piszkos munkát. :D Ha kész a dagasztás, akkor átteszem egy tálba, letakarom egy konyharuhával és beteszem a hűtőbe. A dagasztóprogram alatt melegszik annyit a tészta, hogy meg tudjon kelni a hideg ellenére is. Aki dagasztókarral csinálja, az melegítse meg egy kicsit a hozzávalókat a mikróban. A liszt nagyon jól tartja a meleget.
Ha kétszeresé re megkelt a tészta és jól kikeményedett, akkor enyhén lisztezett felületre borítom, gyorsan kinyújtom, mert ahogy melegszik, úgy kráteresedik a tészta és nekem úgy nem tetszik. No meg egyre nehezebb vele dolgozni. Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre teszem őket távol egymástól. Majd bekapcsolom a sütőt kb. 50-60 fokra (mechanikus sütőkön az a pont, ahol bekapcsol a sütő), alsó-felsőre állítom és betolom őket kelni. (Nem bírom kivárni, hogy a hideg tészta szobahőmérsékleten megkeljen :D. ) Majd kiveszem őket és feltekerem a sütőt 180 fokra. Addig felverem a másik tojást és megkenem vele a pogik tetejét. Ha elérte a sütő a kívánt hőfokot, betolom az egyik tepsit és világos színűre sütöm. 


Na, ez most egy elég "testreszabott" recept ismertetés volt. Mindenki térjen el tőle nyugodtan, még a mennyiségeket illetően is. Én egyébként sosem tartok be semmilyen receptet még sütemények esetében sem. Pogácsánál mindig fél kg lisztből és 25 dkg vajból indulok ki, ehhez pakolom a többit, mikor mi van itthon, pl. maradék sajt, bontott tejföl, maradék túró stb. Ha netán nem hidegen kelesztem, akkor kevesebb folyadékot használok, amit folyamatosan adagolok a dagasztás alatt. Nyugodtan kísérletezzen mindenki, elrontani nem lehet. 1 kocka/cs élesztő tuti megemel egy fél kg lisztet tartalmazó tésztát.

2010. december 9., csütörtök

Lila leves :)


Tényleg nagyon lila lett. A lilakáposztától. :D Férjuram ha beteg, akkor őrült módon veti bele magát a különféle ezoterikus könyvek áttanulmányozásába keresve a betegségének okát. Egy ilyen alkalommal épp a lúgosításról szóló könyvet böngészte, majd megjegyezte, hogy milyen kevés lila zöldséget eszünk, pedig milyen egészséges. Ezen felbuzdulva vettem a piacon egy fej lilakáposztát és egy kiló céklát. A céklából készült a múltkor a muffin :D, most meg itt van ez a leves, amelyben kolbászkarikák is felfedezhetőek. Gondolom nem teljesen ilyen alkalmazásra gondolt a könyv szerzője :))).
Kerestem, kutattam a lilakáposzta recepteket, egy-két kivétellel nemigen találtam érdekes dolgot. Úgyhogy gondoltam egyet és összeházasítottam a tejfölös-babérleveles-kolbászos krumplilevest a dinsztelt káposztával. (Könnyen meglehet, hogy ez nem az én agyamból pattant ki először.) Persze nem összeborítottam a kettő maradékát. :D  Jó kis tartalmas, téli leves lett belőle, kortyolgatása közben felelevenítettem magamban a régi disznóvágások hangulatát. Volt egy kis barna kenyerem, amit felkockáztam és a kolbász kisült zsírjában megpirítottam. Ugye nektek is elindult a nyálelválasztásotok? ;-) Éljen a lúgosítás! :))).

Hozzávalók:

1 kis fej lilakáposzta
4-5 szem krumpli
2 közepes fej lilahagyma
1 szál jóféle házi kolbász
1 doboz tejföl
1 ek barnacukor
fél citrom kifacsart leve
2-3 babérlevél
olaj, só, bors
2 l alaplé v. 1 db dm alnatura zöldségleves kocka

A lilahagymát felkockáztam, olajon  megpároltam és rádobtam a cukrot, hadd karamellizálódjon meg egy kicsit. A káposztát egy erre alkalmas célszerszámon lereszeltem és rádobtam a hagymára. Picit felengedtem vízzel és néhány percig együtt pároltam őket. Közben meghámoztam és felkockáztam a krumplit. A káposztát felengedtem vízzel, beletettem a krumplit, beledobtam a kockát és a babérlevelet. Közben felkarikáztam a kolbászt és egy serpenyőben kicsit megsütöttem és beletettem a már forrásban lévő levesbe. Így főztem őket addig, amíg a krumpli meg nem puhult. Majd lekapcsoltam a főzőlapot és belekevertem a levesbe egy doboz tejfölt és jól megsavanyítottam a citromlével. Ha az erőspaprikám el nem fogyott volna, még azt is tettem volna bele.

Hogy ne érje szó a ház elejét, fogyasztjuk nyersen is a céklát, kicentrizzük a levét és finom zöldség-gyümölcs koktélt keverünk belőle.

2010. december 6., hétfő

Csőben sült kelbimbó


A blogírás egyik pozitív hozadéka, hogy képes vagyok olyan alapanyagokat is megvenni, amire eddig rá se néztem. Itt van például kelbimbó. A kelbimbó nekem úgy maradt meg, mint miniatűr kelkáposzta. Szeretem a kelkáposztát, de képtelen lennék belőle félévente egynél többször enni.  Gyerekkori emlékem, hogy a kertünkben úgy álltak ki a földből a kelbimbószárak, mint a lándzsák. Derengett,  hogy az első fagyok után kell leszedni a bimbókat. Most gyorsan utána is néztem, nehogy hülyeséget mondjak és valóban, néhány fagyos éjszaka után kell leszüretelni, így állítólag édesebb. Szóval hirtelen felindulásból vettem egy kg kelbimbót és bevágtam a hűtőbe, hogy majd kezdek vele valamit. De addig-addig gondolkoztam rajta, míg a külső levelei elkezdtek sárgulni, így gyorsan cselekednem kellett. Vettem feta sajtot és csőben sült kelbimbó lett belőle egy kis római köménnyel feldobva. A kelbimbó édes és a feta sós íze szépen kiegészítették egymást, ugyanakkor kontrasztot is alkottak. Szeretem a komlpementer ízeket és a komplementer színeket is. :) Húsokhoz köretnek nagyon jó, mi magában ettük a férjemmel.

Hozzávalók:

1 kg kelbimbó (nekem pucolás után kb. 80 dkg lett)
25 dkg feta sajt
1 dl tejszín
1 dl tej
2 tojás
1 ek étkezési keményítő
só, bors, római kömény, kevés vaj


A kelbimbókat sós-római köményes vízben megfőztem, majd kis lyukú szűrőn leszűrtem és kihűtöttem. (Azért kislyukún, hogy a római kömény ott maradjon a kelbimbók között.) A sütőt 200 fokra előmelegítem. A két tojást, a tejet, a tejszínt,  feta felét, az étkezési keményítőt és egy kevés borsot botmixerrel összeturmixolom. Egy hőálló tálat kivajazok, beleteszem a kelbimbót, rászórok még egy csipet római köményt és ráöntöm a tojásos keveréket. A maradék fetát rámorzsolom és alufóliával letakarom. Sót nem tettem hozzá, elég sós volt a sajt. Fólia alatt sütöm kb. 30-40 percig, majd átkapcsolok grillre, hogy egy kicsit megpiruljon a teteje. 

Nekünk nagyon ízlett, nekem különösen kellemes csalódás volt a kelbimbó. Következő alkalommal a lila káposztával fogok próbálkozni.

2010. december 1., szerda

Sütőtökös quiche





Télvíz idején kitűnő szombati gyors ebéd, vagy délutáni vendégváró étel egy forró bögre tea vagy forralt bor mellett. Jó kis melegítő téli alapanyagokból: sütőtökből és lila hagymából egy kis zsályával megbolondítva. Én most egy kis maradék grana padanoval szórtam meg, de isteni lehet pl. rozmaringgal, gorgonzolával is. Zöldséget nem kultiváló gyerekeim is nagyon szeretik. Édeskés,  ízletes és a ropogós vajas tészta a süteményre emlékezteti őket. Amúgy is tortának néz ki ugyebár, úgyhogy szó nélkül nekiesnek és burkolnak :D.  A sütőtököt nem pároltam meg, úgyhogy ez jó sokáig készült. A leírásban viszont már a párolt változatot fogom megadni.

Hozzávalók:

25 dkg finom liszt
12 dkg vaj
egy kevés víz
1 csipet só



A töltelékhez

kb. 40 dkg reszelt sütőtök
2 fej lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 tojás
1 dl tejszín
1 dl tej
néhány zsálya levél
kb. 5 dkg reszelt sajt (de az sem baj, ha több)
só, bors,

A lisztet a hideg vajjal és 1-2 ek vízzel gyors mozdtulatokkal épp hogy összeállítom, folpackba csomagolom és egy fél órára beteszem a hűtőbe pihenni. A reszelt tököt, a vékony szeletekre vágott hagymával, az összetört fokhagymával egy kevés vajon megpárolom, sózom, borsozom és ha puhára párolódott, akkor kihűtöm.
A sütőt 180 fokra előmelegítem. A tésztát kinyújtom és egy piteformába vagy kapcsos tortaformába fektetem úgy, hogy legyen 2-3 cm magas pereme és villával több helyen megszurkálom. (Én mostanában a kapcsos tortaformát részesítem előnyben, mert szeretjük a tészta ropogós túllógó részét.) Vakon sütöm, azaz a tésztára ráfektetek egy darab sütőpapírt és beleszórok kb. 60-70 dkg valamilyen száraz hüvelyest, pl lencsét, hogy ne hólyagosodjon fel a tészta, illetve az oldala ne csússzon be és magas pereme maradjon. (Ez főzésre már nem használható, viszont vakon sütésre bármikor, úgyhogy ne dobjátok ki, jó lesz a következő hasonló ételhez.) Betolom a sütőbe és kb. 10-15 perc alatt elősütöm. Közben figyelem, ha a tészta pereme már szilárdul és egy kis halvány pírt is kap, akkor én kiszedem a lencsét és nehezék nélkül sütöm még néhány percig, hogy a lencse alatti tészta is megszikkadjon, különben kicsit nyers marad.
Amíg sül a tészta, addig botmixerrel összekeverem a tojásokat, a tejet, a tejszínt és a zsályát. Szintén sózom, borsozom.  Az egészet hozzákeverem a sütőtökhöz, ráterítem a félig megsült tésztára, megszórom a sajttal és visszateszem sülni. Ha a tészta széle nagyon barnulna, akkor letakarom alufóliával. Egy nagyjából négyzet alakú alufóliát kétszer összehajtok, kivágok belőle egy körívet, hogy kihajtogatva kicsit kisebb legyen a lyuk, mint a forma átmérője. Így a tészta szélét védi a fólia, a közepe meg nyugodtan sülhet. Remélem, sikerült világosan megfogalmaznom. Ha szép piros a teteje, akkor kiveszem és felszeletelem.

2010. november 26., péntek

Paradicsomos-vargányás majdnem risotto


Még hétvégéről maradt egy marék párolt rizs, egy marék grillezett zöldség és kb. egy evőkanál fűszeres paradicsomszósz.  Fogtam, összeborítottam az egészet, meglöttyintettem egy kis tejszínnel, hogy szaftos legyen, és szórtam még bele egy marék reszelt sajtot, majd lesz, ami lesz alapon bevágtam a mikróba, hogy megmelegedjen. Majd amikor kivettem és megkóstoltam, majdnem elájultam, hogy milyen finom lett! Ez volt a keddi vacsorám. El is határoztam, hogy ezt készakarva is megcsinálom. Ma el is jött a napja és arra gondoltam, hogy risottót még sosem csináltam, hát legyen belőle egy könyv szerinti risotto. A könyv pedig nem más, mint Locatelli jóóó nehéz, gyönyörű fehér könyve. Innen lestem ki a risotto készítés fortélyait. Azért lett csak majdnem risotto, mert nem hallgattam a nagy mesterre és nem 500 ml alaplevet mértem ki 100 g rizshez, hanem valamivel kevesebbet. Így nem lett annyira krémes. A rizsszemek viszont al dente és az íze pedig zseniális. A grill zöldséget külön adtam mellé, egy kis vargánya viszont került bele. Amikor a vargányát beletettem és megcsapott a diós-fűszeres illata, egy pillanatra el is gondolkodtam rajta, hogy beletegyem-e még a paradicsomot és a fűszereket, de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak . Persze a paradicsom íze dominál benne, viszont kellemes meglepetésként ott vannak a zamatos vargánya darabkák is.


Hozzávalók  (2 adag) :


100 g rizs (lehetőleg arborio)
500 ml forró alaplé
1 kis fej hagyma
fél marék szárított vargánya
2 ek sűrített paradicsom
1 marék apróra vágott bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
kevés vaj
néhány ek. reszelt parmezán v. grana padano


A hagymát nagyon apróra vágtam, igyekeztem a rizsszemek méretéhez közelíteni. Olajon megpároltam és hozzáöntöttem a megmosott és lecsöpögtetett rizst. Folyamatos keverés mellett zörgősre pirítottam a rizst. Majd hozzáadtam egy merőkanál alaplevet és folyamatosan kevergettem. A következő merőkanál levet akkor adtam hozzá, amikor az előzőt már majdnem beszívta. Így folytattam addig, amíg már csak két-három merőkanálnyi lé volt a kancsóban. Ennél a pontnál beletettem a rizsbe az apróra vágott vargányát, majd folytattam a lével. Az utolsó adag alaplével együtt hozzáadtam a paradicsompürét, a bazsalikomot és belereszeltem két gerezd fokhagymát. Amikor beszívta az utolsó adagot is, hozzáadtam a vajat és belekevertem a sajtot, majd letakartam és félretettem pihenni néhány percre, majd forrón tálaltam.

2010. november 22., hétfő

Pisztáciás-céklás muffin


Igazából ez egy kevert piskóta, ami küllemét tekintve a muffinra hajadz. De talán még érdekesebb, hogy cékla van benne. Sárgarépa, sütőtök után miért is ne? Vendégségbe készültünk a múlt héten igorkáékhoz és nem akartam üres kézzel menni. Meg nem is szoktam. Előző nap rácsörögtem, hogy mit szólna egy céklás sütihez. Miután zöld utat adott, ki is találtam, hogy egy torta lesz belőle, amit majd joghurtos-bodzabogyós krémmel fogok megtölteni, milyen jól fog kinézni az a sok magenta egy rakáson. A pisztáciát, meg mint komplementer színt képzeltem oda.  :D Torta végül azért nem lett  belőle, mert hogy néz ki, hogy egy felvágott tortával érkezem. Úgy meg nem süthetek tortát, hogy a 3 férfiember itthon a nyálát csorgatja, a hűtő előtt és nem ehetnek belőle. Úgyhogy elővettem a vadiúj szilikon muffin formákat. A joghurtos krém is bele lett tervezve, de családom azon hímnemű tagja, amelyik már szék nélkül is eléri a hűtőszekrényt, meghiúsította a tervemet: a hűtőajtó diszkrét takarásában szép csendben bekanalazta a dermedésre váró krém több, mint a felét... Úgyhogy krém helyett csak egy kis bodzabogyó dzsem került a tetejére dísz gyanánt.

Hozzávalók 12 db-hoz

3 szem közepes cékla (ez kb. 30-35 dkg reszelt cékla lesz)
3 tojás
12,5 dkg vaj
12,5 dkg+1 ek.  cukor
15 dkg tisztított pisztácia (ez kb. 30 dkg héjas pisztácia)
1/2 csomag sütőporral 

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A céklákat meghámozom, lereszelem és megszórom az 1 ek. cukorral. A egy zacskóba teszem, bebugyolálom egy konyharuhába és a sodrófa/húsklopfoló segítségével összetöröm. A lisztet összekeverem a sütőporral és átszitálom.  A vajat a mikróban közepes teljesítményen megolvasztom. Az egész tojásokat a cukorral felverem és amikor szép kel mény már a hab, fokozatosan hozzáöntöm a megolvasztott vajat. A céklát jól kinyomom (védőöltözet kötelező!) és az összetört pisztáciával együtt a tojáshabba teszem. Finoman összekeverem, majd beleszórom a lisztet is és óvatosan átforgatom. Egy evőkanállal a formákba kanalazom úgy, hogy kb. egy centi hely még mindegyikben maradjon. 30-35 perc alatt légkeverés nélkül készre sütöm.

Tessék nézni, így néz ki belül



Hogy milyen volt az íze? Kérdezzétek igorkát! :D  Elsőre meghökkentő, különleges, nekem ízlett. A cékla sajnos elvesztette a színe jelentős részét, kár hogy nem fotóztam le, milyen volt a massza. Az íze egyáltalán nem volt tolakodó, sokat szelídült a hőkezelés hatására.  Én egyébként nem vagyok sem cékla, sem muffin rajongó. A céklával azért még próbálkozom, nagyon egészséges. A muffinokat továbbra is hanyagolni fogom, a formában látok inkább fantáziát, azért is vettem meg.  De ki tudja...

2010. november 18., csütörtök

Tárkonyos burgonyakrém leves


Villámgyors leves, amikor az ember lánya - azaz én - elnézi az órát, a kicsi meg már dörzsöli a szemét, a hűtőben pedig 3 szem krumpli árválkodik egy hagyma társaságában. Na jó, a hűtőben ráakadtam még egy csokor snidlingre és egy kis tejszínre is. A tárkony meg csak úgy közben került bele. De a snidlinggel megszórva isteni lett. A villámgyorsaság pedig a krumpli lereszeléséből adódik. Így cirka 10 perc alatt kész  volt.

Hozzávalók:
3-4 szem jól szétfővő krumpli, pl. ella
1 fej hagyma
1 liter zöldség alaplé
1/2 dl tejszín
1-2 babérlevél
1 kiskanál tárkony
pár csepp citromlé
olaj, só, bors,
snidling a tetejére

A hagymát megpucolom, apróra vágom, olajon megdinsztelem. Amíg a hagyma pirul, addig meghámozom a krumplit és lereszelem. Rádobom a hagymára, megszórom borssal, beleteszem a babérlevelet és felöntöm az alaplével. Amikor forr, rászórom a tárkonyt. A krumpli 2-3 perc alatt megpuhul. Sózom, ha kell és felöntöm a tejszínnel. Botmixerrel krémesítem és belecsepegtetem a citrom levét. Szikkadt kenyeret felkockáztam és egy kis olajon megpirítottam.

2010. november 16., kedd

Ruccolás penne


Kissé nyáriasra sikerült ez a tészta, de ebbe a szép napsütéses "tavaszba" is simán belefér :).  Hamarabb elkészül, mint ahogy most leírom. Én nem vagyok egy nagy tésztarajongó, de ez valami istenire sikerült! Kár, hogy csak egy adagot főztem belőle, magamnak. Van benne mindenféle jó: fokhagyma, ruccola, sonka, szárított paradicsom és egy kis bors. Tulajdonképpen itt véget is ér a hozzávalók listája. Most megpróbálok egy négy adagosat idefirkantani.

Hozzávalók:
1 csomag penne (vagy bármi más)
1 doboz ruccola
100 g jóféle sonka (pl. fekete erdei, prosciutto crudo, stb)
2-3 gerezd fokhagyma
néhány szem szárított paradicsom
olaj, só, bors

A tésztát sós vízben al dente megfőzöm. Amíg a tészta fő, a ruccolát megmosom, megszárítom, a sonkát és a szárított paradicsomot keskeny cikkekre vágom. Olajat hevítek egy serpenyőben, rádobom a sonkát, amikor az egy kicsit összeugrott, akkor hozzáadom a zúzott fokhagyma gerezdeket, őrölök rá egy kis borst, átforgatom és beledobom a ruccola 3/4-ét. Néhány másodperc párolás és egy-két kavarintás után rádobom a paradicsomot is és kikapcsolom alatta a hőforrást. A kifőtt tésztát rászedem a ruccolás őrületre, kicsit összerázom és már kész is. A maradék friss ruccolát majd tálaláskor a tányérokon lévő tésztahalmokra szórom. Nekem egyékbént még a sajt sem hiányzott a tetejéről.



 Tessenek egy pillantást vetni a  ruccolámra, ezeket a bosnyák téri piacon lehet beszerezni, egy csokor ára 250 Ft!

2010. november 13., szombat

Aszalt meggyes máktorta citromos bodzakrémmel


Ezt a sütit megint a szülinap utáni vágyódás okán követtem el. A tésztája egy egyszerű bögrés-mákos recept, a citromos bodzakrém pedig úgy került bele, hogy el kellett már használnom a kinyitott citromos bodzadzsemet. A bodzaszörp készítésnél én nem dobom ki a virágokat a ciromkarikákkal együtt, hanem kihalászom belőle a szárakat, a cirtomot összevágom és egy kis cukorral dzsemet főzök belőle. Kenyérre nem szoktam kenni, de fagyi alapnak, krémekbe tölteléknek egyszerűen tökéletes! Lehet helyettesíteni bármilyen más savanykás dzsemmel is. A cukorszórás nem igazán illik a képbe, de a srácok ragaszkodtak hozzá :D. 

Hozzávalók:

A tésztához:
1 bögre darált mák
10 dkg aszalt meggy
1 bögre finomliszt
3 tojás
1/2 bögre cukor
12,5 dkg puha vaj
1/2 pohár (75g ) natúr joghurt
1/2 csomag sütőpor

A krémhez
25 dkg natúr krémsajt (pl. BUKO)
1/2 pohár natúr joghurt,
3-4 ek. citromos bodzadzsem
cukor ízlés szerint

A sütőt 180 fokra melegítem. A tortaformát kivajazom, kilisztezem. A lisztet, a mákot és a  sütőport összekeverem. Az aszalt meggyet késsel, vágódeszkán felaprítom.  A tojásokat szétválasztom, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem és félreteszem a hűtőszekrénybe. A vajat a cukorral habosra keverem és egyenként hozzáadom a tojások sárgáját. A joghurt felét hozzákeverem és beleszórom az aszalt meggyet. A lisztes keveréket is hozzáadom, majd egy kézi habverővel a felvert tojásfehérjét is óvatosan beleforgatom. A masszát a tortaformába öntöm és kb. 40 perc alatt készre sütöm. Tűpróba!!!
Ha megsült a tészta, kiveszem, a gyűrűt leveszem róla és kihűtöm. Amíg hűl, elkészítem a krémet is. Ami nem jelent mást, mint hogy a krémsajtot, a joghurtot és a dzsemet összekutyulom :D. A joghurtot azért tettem bele, hogy a sajt enyhe sós ízét a savanykás felé toljam, illetve hogy lazítsam, mert elég tömény ez a krémsajt.  A dzsem cukortartalmától függően mehet bele egy kis cukor is. A kihűlt tésztát vízszintesen félbevágom, megkenem a krémmel és ráteszem a másik felét is. Ha lett volna több krémsajt itthon, akkor még kívül is bevontam volna a tortát. A fotón jól látszik, hogy én nem aprítottam össze a meggyet, emiatt nem lehetett szépen szeletelni, mert a meggyet nem vágta át a kés, hanem nem túl szépen kiszakította.
Nagyon jól sikerült egyébként ez a kis improvizáció, a férjem sajnálta, hogy nem szeptember 17-e előtt jutott eszembe és kár, hogy nem ez lett az én segítsütim :D.




2010. november 10., szerda

Vadas marha zsemlegombóccal


Az örök kedvenc, igazi melegítő, őszi étel. Amikor évekkel ezelőtt vadas marha receptet kerestem a neten, sokfélébe botlottam. A választásom Kovács Lázár implementációjára esett, ez egy jó régi Receptklubos fogás, a leírását már nem is találtam meg, csak a videót. Be is akartam ide linkelni, de már azt sem találom, pedig két hete még megvolt :(.  Úgyhogy most kénytelen vagyok a memóriámra hagyatkozni.
Egyébként ez idáig a legsikerültebb vadas marhám. A férjem pedig azt állította, hogy ő életében nem evett még ilyen jó vadast, pedig ő tudja mi a jó vadas, amíg a nagymamája aktív volt, sokszor főzött és tényleg isteni volt. Na, lássuk!

Hozzávalók:
60-70 dkg marha comb (mindig felszeleteltetem a hentessel)
2 fej hagyma
5 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
1 kisebb zellergumó
1 pohár tejföl
2-3 ek barna cukor
3-4 babérlevél
1 l alaplé (vagy 2 db DM Alnatura marhahúsleves kocka)
só, bors, mustár
zsír a sütéshezt

A hússzeleteket kiklopfolom, sózom, borsozom és a felforrósított zsíron hirtelen megsütöm, hogy a pórusok zárjanak és az ízek a hússzeletekben maradjanak. A kiveszem a szeleteket és egy tányérra teszem. A hagymákat felkarikázom és a maradék zsiradékon üvegesre párolom. A hagymát a serpenyőben kicsit félre tolom és szabad helyet csinálok a cukornak. A cukrot karamellizálom, majd összekeverem a hagymával, beleteszem a babérlevelet, és a mustárt, rápakolom a hússzeleteket, rákarikázom a megpucolt zöldséget és felöntöm az alaplével. Addig párolom, amíg a hús megpuhul. Ha kész, a húst ismét félreteszem, a babérleveleket kihalászom és a zöldséget meghintem 2 ek liszttel. Picit várok, amíg felszívja a zsiradékot, majd merülőmixerrel pürésítem. Tovább ízesítem tejföllel, illetve mustárral és cukorral, ha kell. Közben persze sűrűn kóstolgatom, nehogy túl édes, vagy túl savanyú legyen. Ha kész, visszateszem a húst a mártásba.

Amíg a zöldség és a hús párolódik elkészítem a zsemlegombócot. Amihez a hozzávalók:

3 szikkadt zsömle
2 tojás
1 csokor petrezselyem
1/2 csokor snidling
liszt, só, bors

A zsömléket felkockázom, egy tálba borítom, beleszórom az apróra vágott petrezselymet és a snidlinget. Beleütöm a tojásokat, sózom, borsozom és annyi lisztet teszek hozzá, hogy összefogja az egészet és gombócokat lehessen formázni belőle. Lobogó vízbe dobálom a gombócokat, amikor feljöttek a víz tetejére, kiszedem őket és lecsöpögtetem. Egy serpenyőben olajat hevítek, beleteszem a kész gombócokat és egy kicsit átpirítom őket.

A mártásból nekem általában néhány adag megmarad. Le szoktam fagyasztani  csak marhahúst sütök-párolok, hozzá és tésztával esszük.

2010. november 4., csütörtök

Semmi kis saláta grillezett sajttal


Csak ma tudatosult bennem, hogy milyen fantasztikus idő van már napot óta! Rögtön nem is vágytam semmi laktató, melegítő őszi ételre, hanem inkább egy nagy tál színes salátára egy kis pirítóssal.  Nagyon szeretem egyébként a salátákat, étteremben szinte mindig azt eszem, de valahogy itthon olyan nehezen visz rá a lélek, hogy összedobjak egyet. Itt a blogon is csak egy található, illetve most már kettő. Találtam is mindenféle hozzávalót a hűtőben, meg sirene bolgár sajtot. Vágtam bele jégsalátát, paradicsomot, kápia paprikát, lilahagymát, tettem bele ruccolát és póréhagyma csírát és sárgarépát reszeltem még bele. A sajtot pedig felszeleteltem, és egy kevés forró olajon meggrilleztem. Szerencsére bírta a sajt, nem olvadt szét. A zöldségeket egy kicsit megsóztam, meglocsoltam olívaolajjal, rátettem a sajtot és még napraforgómagot is szórtam a tetejére. Legalább olyan jólesett, mint a napsütés.

2010. november 2., kedd

Mogyorós-gyömbéres sütőtök torta


A gyerekeimnek állandóan a születésnapjukon és a szülinapi tortájukon jár az eszük. Egy nap legalább egyszer megkérdezik, hogy mikor lesz már végre szülinapjuk. Meg, hogy milyen tortát süssek nekik a szülinapjukra. Úgyhogy ha sütit sütök, akkor legtöbbször a kerek kapcsos tortaformát veszem elő és biztos, hogy kutyulok hozzá valami krémet is. Meg egy kicsit kicsinosítom, ez most mogyorós habcsók díszt kapott. Adva volt a hűtőben egy darabka sütőtök, meg egy darab gyömbér és az Aldiból jó áron beszerzett sok csomag darált mogyoró. Előkaptam valahonnan egy répatorta receptet, amiből némi átalakítással egy sütőtök torta kerekedett.


Hozzávalók:

A tésztához


400 g reszelt sütőtök 
200 g barna cukor
150 ml étolaj
4 db nagy tojás
250 g liszt
100 g darált mogyoró
1/2 cs sütőpor
1 darab reszelt gyömbér + egy késhegynyi őrölt gyömbér
100 g durvára tört fehé rcsoki


A krémhez

500 g mascarpone
2 cs bourbon vaníliás cukor
ízlés szerint porcukor

A habcsókhoz
60 g tojásfehérje, ez kb. két tojás
60 g darált mogyoró
60 g porcukor

Először a habcsókot készítettem el. A sütőt előmelegítem 160  fokra, a tojásfehérjét félig felverem, majd fokozatosan hozzáadom a porcukrot. Amikor jó kemény már a hab, egy fakanállal beleforgatom a darált mogyorót is. Habzsákba töltöm és szilikonos sütőpapírral leterített sütőlemezre nyomok kb. 3 cm átmérőjű korongokat. Néhány perc alatt kiszárítom őket, úgy, hogy csak az alján legyen egy enyhe pír. Nekem ez az adag kicsit ráncos lett. Felemelkedés után összeesett. :(
A sütő marad 180 fokon. A tortaformát kivajazom, kilisztezem. A fehér csokit nagyobb darabokra töröm és bedobom a mélyhűtőbe. A lisztet elkeverem a darált mogyoróval és a sütőporral. A tojásokat felverem a cukorral és fokozatosan hozzáadom az étolajat. Beleteszem a sütőtököt és a gyömbért is. A fehér csokit fűszeraprítóban összezúzom és ezt is hozzáadom. Majd beleszórom a lisztes mogyorós keveréket és egy kézi habverővel óvatosan összeforgatom. Beleöntöm a formába és kb. 50 perc alatt készre sütöm. A végén tűpróbával ellenőrzöm. Jó kis tömény tészta lesz.
Ha megsült, kiveszem a formából és kihűtöm. Addig a mascarponet összekeverem a vaníliás cukorral és kb. 2 ek porcukorral. A kihűlt tortát félbevágom és a krém 1/3-ával megtöltöm, a maradékkal pedig bevonom és szépen elrendezem rajta a habcsókokat.






Pilatesen a csajok kiprovokáltak maguknak egy kis sütit, úgyhogy vittem belőle. Jól megkapták! :D

2010. október 28., csütörtök

Póréhagyma krémleves indiai fűszerekkel (maradék húslevesből)

Hű, de le vagyok maradva! Mindennel.  A blogírással pláne. Pedig ez (is) ad erőt. Megint sok át nem aludt éjszaka van mögöttem, ami persze rányomja a nappalokra is a bélyegét. Most kezd  visszaköltözni belém a lélek. Remélem, ezúttal hosszabb időre. (Vagyis a gyerekek kibírják hosszabb ideig egészségesen,  mert hát az éjszakázásnak ez az oka.)
Ez a leves is a betegeskedés kellős közepén született. Adva volt hozzá egy jó nagy adag húsleves, amit már meguntunk. Lefagyasztani nem akartam, úgyhogy egy kicsit átalakítottam. Elfogyott, de még hogy! Volt még egy jobb sorsra érdemes, hadirokkant póréhagyma a hűtőben. Őt képzeltem bele a levesbe.  Nem tudom, kedves fiús anyukák, nálatok hogy néz ki a póréhagyma, mire hazaértek vele és a harcedzett fiúgyermekkel a piacról, zöldségestől, de nálunk muszáj szegénnyel hazafelé kardozni. :D Belekerült a levesbe minden, a zöldség, a hús, megbolondítva egy kis indiai fűszerkeverékkel: kurkuma, római kömény, görögszéna, valami kis csípős. Persze nem kell hozzá a nagyi finom húslevesét feláldozni, készülhet simán is, mint a krémlevesek, alaplével hús és zöldségek nélkül. De az indiai fűszerek nagyon pozitív hatást gyakorolnak rá. Meg ránk is. :D

Hozzávalók:
1 jó nagy póréhagyma
1/2  fazék húsleves :)
tejszín
indiai fűszerek: görögszéna, római kömény, gyömbér, kurkuma, chili, koriander, stb.
kevés olaj és vaj

A póréhagymát felszeleteltem és néhány szeletet félreraktam a díszítéshez. A többit vaj és olaj keverékén megdinszteltem, fűszereztem és  felöntöttem a leszűrt húslevessel. Néhány perc főzés után hozzáraktam a húslevesből kivett zöldséget, forraltam rajta egyet, felöntöttem egy kevés tejszínnel és botmixerrel pürésítettem. Kiflikarikákat pirítottam hozzá és tálaláskor minden tányérba tettem a félretett póréhagyma szeletekből, illetve a húsból is.

2010. október 19., kedd

Tripla citromos süti

A receptet Rékától kaptam, Milán fiam kis barátjának az anyukájától. Ő pedig Zsuzsitól. Zsuzsit nem ismerem, csak a beszkennelt recept fejlécében ez áll.   Tudjátok, az a brutál, citrom sziruppal belocsolós. Van a Stahl Végre otthon című könyvében is egy hasonló süti, görög citromos süti néven fut. (Na az nem jött be, mert sok benne a cukor és kerül bele búzadara is.)  De tudja a csoda, hogy honnan ered a recept, nem is fogok utána nézni. A lényeg, hogy gyorsan elkészül és hamar el is fogy :D. Mire lekaptam, már csak három szelet maradt belőle. A koszorú formában csináltam, mert püspökkenyér formám nincs. Dupláznom kellett volna a mennyiséget, úgy mutatósabb lenne (no, meg persze több is :D ), de nem volt annyi lisztem itthon. Persze nem úgy csináltam, ahogy le van írva, mert én tej helyett natúr joghurtot tettem bele és ment bele még egy evőkanál kandírozott citrushéj és egy fél csokor citromfű is. Legszívesebben citromlikőrrel locsoltam volna be. De egyrészt nincsen citrom likőrünk, másrészt a gyerekek is ettek belőle.

Hozzávalók (püspökkenyér forma)

175 g cukor
175 g finomliszt
2 tojás
125 g vaj
3/4 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
1 ek kandírozott citrushéj
1 ek összevágott citromfű
1/2 doboz natúr joghurt
1 csipet só

A sziruphoz:
1 citrom leves
100 g porcukor

A sütőt 180 fokra előmelegítem, a formát kivajazom, kilisztezem. A cukrot és a vajat habosra keverem, hozzá adom a tojásokat, és így is verem néhány percig.  Majd hozzáteszem a joghurtot, a reszelt citromhéjat,  a kandírozott citrushéjat és a citromfüvet. Utána mehet bele a sütőporral elkevert liszt és a csipet só. Kb. 40-50 perc alatt készre sütöm. Közben a sziruphoz belekeverem a citromlébe a porcukrot és néhány percig alacsony hőfokon, gyakori kevergetés mellett forralom. Amikor kiveszem a sütit a sütőből, megszurkálom jó sok helyen és meglocsolom a sziruppal. Hagyom, hogy beszívja a szirupot és kb. negyed óra múlva vágom fel.

2010. október 18., hétfő

Lilahagymás-szilvás csirkemell


Egy életem, egy halálom, én ezt most feltöltöm. A férjem szerint gusztustalan a fotó,a kaja se nagyon ízlett neki :-s . De mit lehet tenni, egy rózsaszín szószos, lila szilvás, lila hagymás csirke így néz ki :(   De némileg akadályoztatva voltam a szombati ebéd beszerzését illetően, így abból kellett összeütnöm valamit, ami itthon volt. A szilván és a hagymán kívül került még bele méz, fahéj, őrölt gyömbér és egy kis rosé is. A rizsbe pedig mazsolát tettem és egy kis indiai fűszert. Szóval szerintem baromi finomra sikerült :D.

Hozzávalók:

1 csirkemell filé
kotányi klasszik grillfűszer
2 fej lilahagyma
6-8 szem szilva
olaj, méz, só, bors, fahéj, gyömbér, bor

A csirkemellet felkockáztam és befűszereztem. A hagymát megpucoltam, félbe vágtam és vékonyan felszeleteltem, kicsit kézzel átforgattam, hogy szétessenek a szeletek. Egy serpenyőben olajat hevítettem, beletettem a húst és hirtelen átsütöttem. Egy szűrőkanállal tányérba szedtem a csirkét. Pótoltam a serpenyőben az olajat, rádobtam a hagymát és folyamatos kevergetés mellett üvegesre pároltam. Rácsorgattam 2-3 ek mézet, így karamellizáltam 1-2 percen át. Majd meghintettem egy kevés borssal, fahéjjal és őrölt gyömbérrel. Hozzáadtam a negyedekbe vágott szilvát, felöntöttem egy kis borral és fedő alatt pároltam, majd hozzáadtam a kisült csirkehúst és így is pároltam néhány percig.
A szilvám kicsit savanyú volt, így volt némi kontraszt, de jó volt így. A fűszeres rizzsel pedig különösen.


Vendég járt múlt héten a kertünkben, mi pedig két hete a Szalajka-völgyben jártunk és végre volt alkalmam kipróbálni a vízesés fotózást :D.

2010. október 12., kedd

Őszi gyümölcsleves gyömbérrel


Tény, hogy a gyümilevesnek nem most van a szezonja, de muszáj voltam megjutalmazni magamat valamivel. (A srácok betegek, már nem is tudom mióta, illetve egy-két betegségmentes nap után kezdődik minden előről. Azt sem tudom, hogy alszom-e éjszaka, vagy ébren vagyok.) Vettem néhány szem lila fügét, meg zöldet a piacon, volt némi szilvám, meg bent felejtettem a hűtőben egy csomag rebarbarát. Jó, a rebarbara kakkukktojás, mert nem kifejezetten őszi és nem kifejezetten gyümölcs :D. A mézen kívül csak gyömbért tettem bele. No meg egy kevés rozét;-)

Hozzávalók kb. egy liter leveshez
6-8 szem szilva
4-5 szem füge
ezeken kívül bármilyen más gyümölcs
1 darab reszelt gyömbér leve
3-4 kanál méz, 
tejszín, natúr joghurt, vörösbor ízlés szerint

A negyedbe vágott szilvát feltettem főni a mézzel és majdnem egy liter vízzel. A gyömbért lereszeltem, beletettem egy teafilterbe és a kinyomott levét belecsorgattam a levesbe. Pár perc kíméletes forralás után beletettem a negyedbe vágott fügéket és a felkockázott rebarbarát. Pár percig lassú tűzön kíméletesen főztem, hogy ne essenek szét a gyümölcsök. A végén felöntöttem kb. egy deci tejszínnel és tettem még bele két evőkanál natúr joghurtot is. Kihűlés után a tányéromban csorgattam bele egy kis borocskát.


2010. október 10., vasárnap

Segítsüti átadás - második felvonás


Kezdhetném úgy, mint az első segítstüti átadás beszámolóját, hogy találkoztunk Andreával. De ezúttal kiegészítem azzal, hogy találkoztunk Andreával és Emesével. Két barátnő, akik együtt gyűjtöttek a segítsütire és együtt licitáltak. Két nagyon belevaló csaj, akikkel az alapinformációk kicserélése után - mint pl. gyerekek száma és neme, kora, lakhely, családi állapot stb. - úgy érzed, hogy ezer éve ismeritek egymást, bármiről el tudtok beszélgetni és bármeddig, és ha netán újra összefutnátok, akkor ugyanott folytatnátok, mint ahol előző alkalommal abbahagytátok. Az Árkád bevásárló központ fagyizójában találkoztunk és beszélgettünk majd egy órát. Én a magam részéről szívesen folytattam volna a diskurzust, de a fiam kezdett türelmetlenül fészkelődni, majd a boxban négykézlábazott azért, hogy visszaszerezze a süteményt :D. Szegénykém, ő sem tudott napirendre térni afelett, hogy ezt bizony ismét nem mi esszük meg. A héten már másodszor. :( Pedig sütöttem nekik zabpelyhes kekszet. Meg sütöttem zabpelyhes kekszet Andinak és Emesének, sőt kaptak levendulá-szilvapálinkás szilvalekvárt is ajándékba, merthogy nekik ugyebár több járt. (A levendulás szilvalekvár ötletéért pedig köszönet jár A' la Carte-nak.) A sütit egyébként ott helyben elfeleztük, a pincérnő elkerekedett szemmel nézte ténykedésünket, majd megnyugtattuk, hogy nem itt kívánjuk elfogyasztani. :D Andi sms-ben folyamatosan tudósított a finomságok fogyásáról. A zabpelyhes süti már hazafelé a kocsiban elfogyott, a kalács már nem érte meg a vasárnap reggelt, gondolom, azóta a szilvalekvárnak is annyi. :D Ő egyébként rutinos segítsüti licitáló és segítsüti fogyasztó, úgyhogy kedves 2011-es tavaszi csapat, legyetek ám résen! :D Tűkön ül, hogy feltegyem a postot, úgyhogy most le is nyomom a bejegyzés közzététele gombot!

2010. október 8., péntek

Mücver - póréhagymás cukkíni falatkák


Ezen a héten nem voltam topon főzés és blog ügyileg. Sokféle étel volt és van a fejemben, de valahogy nem jutottam oda, hogy el is készítsem őket. Vagy ha meg is csináltam, nem lett fotogén, vagy elfogyott, mire lefotóztam volna. Ez a mücver is a múlt héten készült. Van egy nagyon klassz vega szakácskönyvem, nagyon szép fotókkal. Az a címe, hogy Vegetáriánus ételek négy kontinensről, a szerzője Sarah Brown. Ebből van ez a cukkínis étel is és szerintem lesz még jónéhány, amit ebből a könyvből fotok megfőzni. Mostanában nem eszünk túl sok húst. Szeretem a húst, de a mostaniaknak a minősége hagy némi kívánni valót maga után...

Így ír a könyv a mücveről: "A mücver fantasztikusan ínyenc apróság! Két étkezés között tálalják ezeket a falatkákat. A mezze része is lehet hidegen vagy melegen. Megállja a helyét önálló ételként is, salátákkal és kenyérrel."
Be is másolom ide a könyvben található receptet, aztán majd elmondom, hogy mit csináltam mégis másképp.

2 tojás
125 ml joghurt
100 g elmorzsolt feta sajt
1 tk. sütőpor
2 ek. finomra vágott petrezselyem
1 ek. finomra vágott mentalevél
só és bors
3 ek. sima liszt
250 g vékonyra szeletelt cukkini
250 g nagyon vékonyra vágott póréhagyma



Egy mély tányérban felvertem a tojásokat a joghurttal, a morzsolt fetával, a sütőporral és a fűszerekkel. Hozzákevertem a lisztet. Ehhez tettem hozzá a póréhagymát és a cukkínit. Vékonyan beolajoztam egy nagy tepsit és evőkanállal kupacokat tettem rá a cukkínis masszából. 200 fokon sütöttem kb. 15 percig, majd megfordítottam őket és 2-3 perc alatt világosbarnára sütöttem.



Lehet, hogy ha nincs mellette a fotó, akkor semmi bajom az egésszel. csakhogy az enyéim nem szépen domborodó halmocskák lettek, hanem szétfolyó lapos lepények. (Tudom, nem mindig igazi ételeket fotóznak) De megnyugtatott az, hogy a mücverre rákeresve mindenhol ugyanolyan lapos lepényekbe ütköztem, mint az enyém :D.  A cukkinit nagylyukú reszelőn reszeltem le, emiatt több levet eresztett, mintha szeleteltem volna és ezért persze sokkal folyósabb lett a tésztám, úgyhogy nem volt más választásom, kanalaztam még hozzá legalább 3 ek. lisztet. Hiába az olajozás, úgy kellett felvakarnom  a tepsi aljáról. Legközelebb szilikonos papíron sütöm.
Nagyon finom egyébként, majdnem olyan lett, mint a korábban postolt cukkínis lángosom. Ki lehet próbálni mindenféle mással is, a mindmegettén találtam egy gombásat is.

Háttérnek odatámasztottam a szakácskönyvet is, még így is látni, hogy a könyvbéli mücverek nem lepények. 

2010. október 6., szerda

Segítsüti átadás I.


Ma megismerkedtünk a vigaszágas licitálómmal, a mosolygós Andreával. A munkahelyén találkoztunk, itt Zuglóban, néhány percre tőlünk. Bevallom, abban reménykedtem, hogy majd jó kis kirándulásokat teszünk vidékre a sütiátadások alkalmával, erre tessék, alig öt percet kellett autóznunk! (A licitgyőztessel való találkozóra is nagyjából ennyit fogunk szombaton autózni.) Viszont vitathatatlan előnye a dolognak, hogy melegen tudtam átadni a süteményt, ami mennyei illatot árasztott. Az átadásban segédkezett a kisebbik porontyom, aki bizony finoman szólva megsiratta itthon a sütit, mikor megtudta, hogy ezt most nem mi esszük meg.  Andrea elmesélte, hogy a tavaszi Segítsüti akcióról egy későn megkapott  Nők Lapja hasábjain olvasott, akkor már nem tudott bekapcsolódni a licitálásba. Az őszit viszont nem késte le és milyen jó, hogy jelentkezett vigaszágasnak! Andrea, köszönjük a támogatásodat!
A süti elkészítése izgalomtól mentes volt, a tészta szépen felment, a tekerés jól sikerült, a sütő is remekül tette a dolgát, remélem ízlik Andreáéknak.

Egy sebtiben készített fotó a sütiről csomagolás előtt, kint a kerti asztalon, hűlés közben némi hecsedli és lila füge társaságában.

2010. szeptember 30., csütörtök

Fűszeres paradicsomleves sült panír golyókkal



 Tegye fel a kezét az, aki cukrosan, betűtésztával eszi a paradicsomlevest! Na, ez az, ami nekem soha nem ment. Világ életemben utáltam a rántással készült, agyoncukrozott paradicsomlevest. Ezért soha nem is ettem meg és soha nem is főztem, mindaddig, amíg Milán fiam elő nem állt azzal egy szombati napon, hogy főzzek neki olyan paradicsomlevest, mint amilyen az oviban van. Könnyeket hullajtva cukroztam főzés közben, majd kóstoltattam vele és bíztam fiam jó ízlésében, no  meg a saját rábeszélőképességemben. Mit ad isten, nem ízlett neki, de azért, mert nem volt elég édes!!! Én pedig nem voltam hajlandó tovább cukrozni.  De lehet a gyerek fejével beszélni és belement, hogy inkább fűszeres, sajtos legyen az a paradicsom leves, pirított zsemlekockákkal. És csodák csodájára ízlett neki! Azóta is így kéri: fűszeresen, sajttal. Ma kívánságára ismét paradicsomleves volt azzal a változtatással, hogy nem sajtot reszeltem bele, hanem az indiai főzőtanfolyamon megtanult panírból csináltam golyócskákat, amiket olajban kisütöttem. Remekül tompította az egyébként savanyú levest, kítűnő levesbetét lett belőle. A mai leves sajnos nem házi paradicsomból készült, hanem bolti passzírozottból, ami elég savanyú volt :(. Szóval az én paradicsomlevesem nem más, mint egy híg fűszeres paradicsomszósz.

Hozzávalók:
2 doboz passzírozott paradicsom
1 doboz hámozott, egész paradicsom
1 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor bazsalikom
só, bors, kevés olaj

A hagymát apró kockákra vágom, olajon megdinsztelem és beleöntöm a paradicsomokat és adok hozzá egy kis vizet. Főzés közben beleteszem a megmosott, lecsipegetett bazsalikom leveleket, sózom, borsozom és belenyomom a fokhagyma gerezdeket. Ha nagyon savanyú, meghintem egy kevés cukorral, de tényleg nagyon kevéssel. Pár percig forralom, botmixerrel egy kicsit összetöröm az egész paradicsomokat.



A panírgolyócskák pedig úgy készülnek, hogy a lecsöpögtetett panírt beteszem az aprítóba, pépesítem, golyócskákat formálok belőle és forró olajban kisütöm. Akkor finom, ha egy kicsit állt már a levesben és megszívta magát. Ez egy "hőstabil" sajt, nem olvad szét sütés közben, úgyhogy ki is találtam, hogy jövő nyáron kipróbálom grillezve is. Fotózás közben egy Csongor nevű kisegér megdézsmálta a golyóbisokat :D.

2010. szeptember 27., hétfő

Dahl, panir, szabdzsi, pakora, nan - elvarázsolt az indiai konyha I.



  
Hétvégén nagyon jó dolgom volt, főzőtanfolyamon voltam a Govinda Életmódközpontban.  A férjem gyakran ebédel a Papnövelde utcai Govinda étteremben és nagyon dícsérte. Ez egy indiai vegetáriánus étterem. Ő találta ki, hogy menjek el egy főzőtanfolyamra hozzájuk. Meg kell, hogy mondjam, eddig nem sok közöm volt az indiai konyhához. Viszont teljesen beleszerettem. Olyan fantasztikus dolgokat főztünk és ettünk, hogy még ma is a hatása alatt vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy így is lehet vegán módon főzni és étkezni. Valóban kulináris élvezet.  Több részben szeretnék beszámolni arról, hogy miket főztünk és mikről beszélgettünk. No, meg fotóztam rendesen, sikerült 350 képet csinálnom :D.
Az első fél óráról lemaradtam, de remélem, hogy Trixi bloggertársam majd beszámol róla (cserében tőlem majd fotókat kap ;-) ). Amikor bekapcsolódtam, épp a fűszerekről volt szó: római kömény, édeskömény, lepkeszegmag (görögszéna), fekete kömény (kalonji, nigella, fekete hagymamag), fekete mustármag. Ezt az öt fűszerkeveréket hívják pancspurannak. Szó volt még a hing-ről, ami egy cserjefajta gyantájából készül és a hagymára emlékeztet az íze. Meg rengeteg más fűszerről. Mindegyiket megszagoltuk, megkóstoltuk. Praktikus kis fűszertárolóban vannak, ahogy az a fenti fotón látható és egyébként a Govinda shopjában meg is lehet venni. Természetesen a fűszereket is be lehet itt szerezni, meg egyéb más alapanyagokat is. 

Íme a menü
Szombat:
Panír
Sada bangla dahl
Matar panír szabdzsi
Puri
Halava

Vasárnap:
Csarcsari
Nan
Pakora
Malai khofta
Dél-indiai mangó csatni
Malpura


Nem fogok most minden receptet részletesen ismertetni, mert szeretném őket idővel itthon is elkészíteni. Majd akkor leírom pontosan. Elméletben megtanultuk, hogyan kell ghi-t készíteni és gyakorlatban pedig, hogy hogyan készül a panir, azaz a savósajt.

A ghí, az vajból készült zsiradék. A lényeg, hogy ki kell forralni a vajból minden nem oda való dolgot. A végén egy tiszta zsiradékot kapunk. Elég precíziós folyamatról van szó, mert fel kell tudni ismerni azt a pontot, amikor le kell venni a tűzről, különben odaég az egész. A ghí aztán teljesen ugyanúgy használható, mint az olaj, vagy más zsiradék. 


Panír (savósajt)

Hozzávalók:
3 l tej
1 dl citromlé
 3 liter tejből lesz kb. 25 dkg panír. Elég jellegtelen ízű sajtféle, a nálunk kapható mozzarellához tudnám hasonlítani. A soványabb házi tej és a bolti zacskós 3,6%-os tej jó hozzá. A tejet fel kell forralni, majd a lassú forrásban lévő tejbe kis adagokban kell a citromlevet adni. Szépen elkezd kicsapódni a sajt. Akkor jó, ha a savó kissé zöldes sárgás színű. Még néhány percig kell főzni a savóban, majd egy pelenkával kibélelt szűrőbe önteni és lecsöpögtetni. Nehezéket is lehet rátenni, pl. egy vízzel teli fazekat.  Negyed óra múlva már jó is és egy szilárd, vágható sajt lesz belőle. Olajban kisütve nagyon finom.  Natúr használják, de tervezem, hogy kipróbálom itthon és fűszerezem mindenféle jóval. 



Sada bangla dahl

Ez egy hántolt, felezett mungo babból készült étel, ha párhuzamot akarnánk vonni, akkor a levesnek megfelelő fogás. A rizsre öntik rá és kézzel fogyasztják. A  mungón kívül van benne rengeteg fűszer, chili, gyömbér, paradicsom, joghurt. Isteni finom!


Első szusszra azt hiszem ennyi elég is volt, folyt. köv. Mindenesetre annyit elmondhatok zárásként, hogy nagyon-nagyon jól éreztem magam a 2x4 óra alatt. Szereztem új ismerősöket, bepillantottam egy távoli ország gasztronómiájába, érdekes témákról beszélgettünk és nagyon jókat ettünk, mindezt 10 000 Ft-ért!

(A fotókat nézzétek el nekem, ablaktalan helyiség, tele halogén spotokkal, 800 ISO-t használtam. )

2010. szeptember 24., péntek

Moha szendvicskrémje Limara bagettjén


 A Segítsüti utáni mámor, illetve némi kényszerpihenő után ma idegen tollakkal fogok ékeskedni. A kényszerpihenő oka pedig az oviból hazahozott jó kis gyomorhurut, amit a két gyerek szenvedett el. Szinte egész héten diétán voltak szegények. Szolidaritásból pedig én is, de azért néha odasettenkedtem a konyhába egy-két ízletesebb falatért. Most már azért nagyon unjuk a banánt, szó szerint. A rizs-répa-krumpli kombóból meg sehogy sem sikerült blogra való fogást kiokoskodnom :D.  Persze, edzett, stramm apuka is ismét dögrováson. Na, ki maradt már megint talpon a vidéken?? Talált, süllyedt.

Az idegen tollak pedig Moha és Limara blogtársaktól valók. Mohánál olvastam néhány hónapja, hogy  a zsíros tejfölt egy kendőbe kötve lecsöpögteti belőle a savót, a tejszínes krém meg milyen finom fűszerezve kenyérre kenve, de még sütibe is jó. Igaza volt, azóta is gyakran csinálom. Ebben éppen fokhagyma, só, bors, kakukkfű és petrezselyem van. Ezerféleképpen lehet variálni, pl. egy kis márványsajttal megbolondítani. Reggelire, tízóraira, uzsonnára tökéletes! De szeretném látni a Junior étlapján az óvodában a margarin helyett! (sóhaj)


Az alatta lévő kenyérke pedig Limara Blogkóstolóra készült bagettje, igaz hagyma és fűszerek nélkül, némi graham liszttel dúsítva. Ez is nagyon finom, de fényévekre van Limara foszlós, puha bélzetű, ropogós héjú bagettjétől. Nekem még mindig nem cserepesedik, gyanítom azért, mert a Tescos bl 80-as liszt nem üti meg ezt a szintet... Aki tudja, hogy hol lehet Tótkomlósi lisztet kapni Budapesten a pesterzsébeti piacon kívül, akkor az ne tartsa tovább előttem titokban!






2010. szeptember 17., péntek

Idén ősszel is Segítsüti!



Kedves Licitálók!

Amennyiben a licit nyertese is beleegyezik, nagyon szívesen megsütök a két vigaszágasnak is egy-egy kalácsot. Természetesen a nyertesnek extra meglepetés is jár.


A Segítsüti szupercsapata nemisbékával az élen idén ősszel is megrendezi a sütiárverést. A két támogatott intézmény ezúttal a budapesti I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, és Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikája. A sütőcsapat is teljesen új, 27 blogger anyuka tett eleget nagy örömmel a felkérésnek, köztük én is. Licitálni a Segítsüti oldalán lehet egy gyors regisztráció után. A felajánlott sütemények receptjei bekerülnek egy kis füzetkébe, amelyet meg is lehet majd vásárolni. A felajánlott sütemények a délelőtt folyamán felkerülnek a segítsütire.   Az oldalon minden lényeges információt megtaláltok, úgyhogy licitre fel!!!

Én összetehetem a két kezemet, mert mindkét szülésem gyors volt és könnyű, az a bizonyos tankönyv szerinti. De sajnos nem mindenki ilyen szerencsés. A szomszédommal együtt voltunk várandósak, ő ikreket várt. Nála sajnos a vártnál hamarabb indult be a szülés és a babák egy hónappal korábban jöttek világra. Szerencsére minden jól alakult és ma már két eleven lurkóval büszkélkedhet: Dórával és Gergővel.
 
 Mindig összeszorul a gyomrom, ha mentőnek kell félreállnom az úton, de ha koraszülött mentővel találkozom akkor bizony könnyes szemmel mormolom magamban, hogy jajistenemcsakmindenrendbenlegyen.
Én személy szerint annak örülnék a legjobban, ha minden baba mellett tudnának az anyának helyet biztosítani abban az esetben, ha a babát egy speciális intézménybe kell átszállítani. A mamának pedig ne csak egy Polaroid képett kelljen magához szorítania. A babának is az a legjobb, ha érezheti anyukája melegét, illatát, hallhatja a hangját, a szívverését és ha anyatejet kaphat.


Én egy szép nagy mandulás-csokoládés, citrushéjjal megbolondított csavart kalácsot ajánlok fel a legmagasabb licitet tevőnek.

Csokoládés-mandulás csavart kalács kandírozott citrushéjjal


Hozzávalók:
1/2 kg finomliszt
12 dkg cukor
8 dkg vaj
2 tojássárgája
2,5 dl tej
1/2 kocka élesztő
1 citrom reszelt héja
2 ek kandírozott citrushéj vagy más kandírozott gyümölcs

A krémhez:

12 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 vaníliás cukor
2 ek kakaópor
3 tk. mandula kivonat vagy mandula szirup
2 tojásfehérje

A tetejére

5 dkg vaj
10 dkg porcukor


Elkészítés:

Az élesztőt langyos, cukros tejbe morzsoljuk és felfuttatjuk. A lisztet egy mély tálba szitáljuk és hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt a többi hozzávalóval együtt. A  robotgépünk dagasztókarjával szép sima tésztát dagasztunk belőle. A tálat letakarjuk és a tésztát a kétszeresére kelesztjük. Ha megkelt, elkészítjük a krémet: a tojásfehérjéket kemény habbá verjük és félretesszük. A vajat a porcukorral, a vaníliás cukorral, a kakaóporral és a mandula kivonattal habosra keverjük, majd óvatosan belekeverjük a felvert tojásfehérjét.
A tészát kilisztezett felületre borítjuk, átgyúrjuk és egy akkora téglalapot nyújtunk belőle, amekkora a kerek formánk (kuglóf v. koszorú)  legkisebb átmérője. A tésztára kenjük a krémet és a tésztát hosszában félbevágjuk. Mindkét darabot hosszában feltekerjük, mintha kakaós csigát készítenénk. A két rudat egymás mellé tesszük, majd egymás alatt és fölött cserélgetve őket összefonjuk. Az összefont tésztát a kivajazott, kilisztezett formánkba emeljük és a két végét szépen egymáshoz illesztjük. Letakarva a kétszeresére kelesztjük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük és a sütő aljába egy vízzel teli hőálló tálat helyezünk. A megkelt tésztát a sütőbe tesszük, a tetejét sütőpapírral letakarjuk. Kb. 50-60 perc alatt készre
sütjük.  Mielőtt kivesszük a sütőből, olvasszuk meg a vajat. A megsült süteményt egy tálra borítjuk, megkenjük az olvasztott vajjal és bőven megszórjuk  porcukorral.

2010. szeptember 16., csütörtök

Sült cékla, sült paprika, sült fokhagyma


Sosem voltam jó barátságban a céklával. De mostanában lépten-nyomon sült céklás receptekbe botlom és ezt égi jelnek vettem. Ráadásul utána néztem és kiderült számomra, hogy mi mindenre jó a cékla. Úgyhogy beszereztem néhány céklát és  vettem mellé kaliforniai paprikát. Betettem őket a sütőbe, jó néhány gerezd fokhagymával együtt és megsütöttem. Nem is cifráztam túl sok mindennel, maradtam az olaj-só-bors ízesítésnél. Mindjárt csinálok magamnak hozzá egy kis pirítóst.

Hozzávalók:

2 közepes cékla
4 kaliforniai paprika
8 gerezd fokhagyma
olívaolaj, só, bors

A céklákat folyó víz alatt megsikáltam, megtöröltem, beolajoztam és megsóztam őket, majd alufóliába csomagoltam egyenként. A paprikákat megmostam, megtöröltem, félbe vágtam, kivágtam a magházát, sóztam, borsoztam és minden fél paprikába beletettem két gerezd fokhagymát és alufóliába bugyoláltam őket.
Légkeverés 200 fokon megsütöttem őket, a paprikának elég volt fél óra, a céklának több kellett. Amikor kicsit kihűltek, lehúztam a héjukat, összevágtam őket, tányérra tettem, sóztam, borsoztam és meglocsoltam olívaolajjal.

2010. szeptember 15., szerda

Gyógyító fokhagyma krémleves


Benyaltam valami nyavaját,  kapar a torkom, alig bírok nyelni. A fejem is majd szét megy, kis láz és egyéb finomságok. De két gyerek mellett (jelenleg férj híján)  nem sok esély van arra, hogy ledőljek egy kicsit. Illetve lenne, ha kisebbik porontyom kicsit többet aludt volna délben. Mire eljutottam addig, hogy vízszintesbe helyezem magam, felébredt. :-( Némileg kárpótolt ugyan ez a felturbózott  fokhagyma krémleves, aminek a receptjét egy kis ovistárs anyukájától, Rékától kaptam. A turbó elemei pedig a zöldfűszer, a márványsajt és némi alkohol. Én kicsit módosítva készítettem  el. A receptben konyak vagy pálinka szerepel. Kipróbáltam a tányéromban egy kis szilvapálinkával, aminek a gyümölcsös ízével nem harmonizált sehogy sem a leves. Úgyhogy fehérborra váltottam, így mindjárt más lett. Konyakom sajnos nincs itthon.

Hozzávalók:

10 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj + egy kevés olaj
1,5 l víz
2 leveskocka (pl. dm Alnatura E-mentes)
1 dl tejszín
1 dl tej
3-4 ek liszt vagy keményítő
10-15 dkg kék sajt
só, bors, néhány szál friss kakukkfű
száraz fehér bor ízlés szerint

A lereszelt fokhagyma gerezdeket olaj és vaj keverékén megfuttatom, vigyázva arra, hogy ne barnuljon meg a fokhagyma. Ha kicsit összeesett, akkor tekerek rá borsot, felöntöm vízzel és beledobom a kockákat és a száráról lehúzott kakukkfű leveleket. Néhány percig forralom. Addig a tejszínből, a tejből és a lisztből habarást készítek. Csomómentesre elkeverem néhány evőkanál levessel és kevergetés közben hozzáadom a leveshez. Belemorzsolom a kék sajtot és felöntöm a fehérborral. Ha kell, még ízesítem sóval, borssal. Pirítóssal tálalom és díszítésként rámorzsolok még egy kis kakukkfüvet.
Jobban szeretem egyébként a fokhagyma fejeket olajjal, sóval, borssal héjában megsütni a sütőben, de egy egyszemélyes adag miatt nem kapcsoltam be a sütőt.

A leves jól átmelegített és estére megérkezett a felmentősereg is anyukám személyében. Reggelig kap haladékot a vírus, utána távoznia kell.

2010. szeptember 14., kedd

Sült paradicsom

 
 
"Felelevenítettem egy régi szokásomat: sült paradicsomot eszem reggelire, vagy ebédre, vagy vacsorára. Tejszínnel olyan finom, hogy megkockáztatom a magasabb koleszterinszintet is. Bár a déli szakácsok szemében eretnekség, a zöld paradicsomnál jobban szeretem megsütni a pirosat. Körülbelül egy centiméter széles szeletekre vágom a paradicsomot, finoman lisztbe forgatom őket, aztán 3-4 evőkanál forró mogyoró- vagy napraforgóolajban mindkét oldalát megsütöm. Ezután kicsire veszem a lángot, és zsíros tejszínt öntök a serpenyőbe, kicsit megrázogatom, fekete borsot őrlök rá, finoman megsózom és szórok rá egy kis kakukkfüvet vagy oregánót. Magában szeretem a legjobban ezt az ételt. Willie Bell néha kukoricalisztbe forgatta a paradicsomot, és nagyon forró olajban sütötte meg, hogy keményebb maradjon. Amikor magam elé húzok egy tányér sült paradicsomot, vágyakozni kezdek Willie Bell sült csirkéje után, meg a tejszínes-szaftos tört krumpli, meg a tejszínes kukorica után."

Ez a néhány sor Frances Mayes Édes élet Itáliában című könyvéből való. Egyik kedvenc könyvem (ezzel szerintem nem vagyok egyedül), egy évben egyszer - általában nyáron -  elolvasom az első kötettel, a Napsütötte Toszkánával együtt. De idén olvasás közben arra gondoltam, hogy elkészítek egyet-egyet a könyvekben található receptek közül, lefotózom és közkinccsé teszem. Tessék, itt az első, a sült paradicsom a 263. oldalról. Az elkészítése gyorsabban ment, mint az idézet kimásolása.

Magában ettem meg, de fokhagymás pirítóssal mennyei lehet!

Kedves Frances, valahogy így kell kinéznie?

2010. szeptember 13., hétfő

Ott voltam a Blogkóstolón

Sikerült nekem is eljutnom a blogkóstolóra. A triatlon világbajnokság miatt kicsit nehézkes volt a megközelítés, de szerencsére az étterembe érkezőket beengedték, így volt parkolóhely bőven. Egy szál magam mentem, jólesett végre egyedül kimozdulni, de épp ezért nem is tudtam igazán magammal mit kezdeni.

Sétálgattam, belekukkantottam a fazekakba és megismerkedtem Limarával. Nagyon kedves, közvetlen, mosolygós, épp, ahogy elképzeltem. Délután háromkor már látszott a fáradtság az arcán, kiderült, hogy nem véletlenül, reggel hat óta volt talpon. A saját beszámolóját olvasva nem is csodálkozom azon, hogy már alig állt a lábán. Valahogy az volt az érzésem, hogy kicsit el volt dugva sarokba és ki is maradt a nagy nyüzsgésből. Mert nyüzsgés az volt. Nagyon sokan voltak, gondolom, ez köszönhető volt annak, hogy délutánra végre elállt az eső. A bloggerek sürögtek-forogtak, mosolyogtak, kínálták a vendégsereget, interjút adtak, jöttek-mentek. Az étterem belső udvara nagyon hangulatos volt, a gang tele volt aggatva színes lufikkal, rizslámpa sorral. Mivel nem sokkal ebéd után voltam, nem sokat kóstoltam: Limara fantasztikus bagettjeit majszolgattam, majd Lilafüge gyönyörű pisztáciás sütijét kóstoltam meg, természetesen lila fügével volt tálalva. Limara bagettjéből a családnak is jutott egy-két falat. Még most is érzem a számban a puha foszlós édeskés hagymás bagettjét. Be is kevertem egy adag öregtésztát hozzá. :)

Én személy szerint nem bántam volna, ha lett volna némi műsor is,  élő zenekar vagy egyéb más közönség szórakoztató dolog. De ettől eltekintve nagyon élveztem. Minden résztvevő bloggernek szívből gratulálok, nem kis teljesítmény volt egész nap állni a sarat.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails