Oldalak

2011. február 26., szombat

A jól bevált sütőtök-zsálya kombó egy kicsit megbolondítva

A bolondítás ismét annak köszönhető, hogy mentőakciót szerveztem néhány, a hűtőben rekedt dolog számára. Nem akartam őket az enyészetnek átengedni, legalábbis nem ebben a formában. Ők voltak a bontott feta és a bontott szárított paradicsom. Utóbbi ugyan még bírta volna az olajban, de ő jönni akart. Úgyhogy mindketten a sütőtökös-zsályás pennén végezték, mindenki legnagyobb megelégedésére.

Hozzávalók két és fél személy részére:

1/2 cs penne, vagy bármi más, ami ki van bontva otthon
kb. 1/2 kg sütőtök felkockázva
1 póréhagyma felkarikázva
3 gerezd fokhagyma összenyomva
3-4 levél zsálya
10-15 dkg feta morzsolva
3-4 szárított paradicsom összeaprítva
kevés tejszín, só, bors, vaj, olaj

A serpenyőbe locsoltam egy kevés olajat és tettem hozzá még egy kevés vajat is. Rádobtam a felkarikázott pórét és alacsony hőfokon megdinszteltem. Beletettem a felkockázott sütőtököt, sóztam, borsoztam, rátépkedtem a zsályát, hozzátettem az összenyomott fokhagymát is. Odalöttyintettem neki 2-3 ek. vizet is, legyen miben párolódnia a töknek. Néha óvatosan összeráztam és figyeltem, nehogy péppé pároljam.
Közben feltettem a tésztavizet, amikor már forrt, sóztam és beleöntöttem a tésztát, majd aldente-re főztem. Amikor a tök már majdnem puha volt, levettem a fedőt, hogy kicsit elpárolódjon a leve. Meglocsoltam egy kevés tejszínnel, csak épp annyival, hogy majd a tésztát finoman bevonja, de ne tocsogjon benne és rádobtam a paradicsomot is. Kettőt-hármat ráztam rajta és ráborítottam a tésztát. Újra összeráztam és meglocsoltam néhány evőkanál tésztavízzel. Ettől még krémesebb lett. A fetát tálalás után morzsoltam a tészta adagokra.

2011. február 23., szerda

Csokimiki metamorfózis




Anyaaaaa, úúúúgy ennék valami finomságot, csinálj nekünk valami meglepetést! - zengte hétvégén a férfikórus.
Bámultam a becsukott konyhaszekrényeket, majd megakadt a tekintetem a szekrény tetején porosodó két csoki mikuláson és tudtam, hogy ütött az utolsó órájuk: itt az ideje a beolvasztásnak. Legalább egy kicsit gyakorlom rajtuk a csoki temperálást, a srácoknak meg mindegy, hogy szemcsés vagy fénylő az a csoki. Előkaptam a kis méretű kenyérsütő formát, amolyan táblacsoki nagyságú és kibéleltem egy kis fóliával. Közben már olvadt is a csoki és a beoltásos módszerrel sikerült is szép fénylővé varázsolni. Tényleg nem olyan nagy ördöngősség. Lekaptam az éléskamrát helyettesítő polcról még natúr kukoricapelyhet és úgy egy marékkal egy nejlonzacsiban összeaprítottam. Ment még bele mandula, mazsola és kandírozott narancshéj. Igazán pofás táblácska lett belőle, amolyan igazi kézműves, a sarkainál kicsit gyűrödt volt a fóliától. A csoki mikikkel meg jobb nem is történhetett volna. Itt a vége, fuss el véle!

2011. február 20., vasárnap

Petrezselymes sült pisztráng és tejszínes krumpli


Szombatonként a bosnyák téri piac háta mögött van a szombati önkormányzati piac. Jó nagy kavalkád, jó sok emberrel, lépni alig lehet. Ilyenkor háromszor annyi időmbe telik eljutni a rendes piacra. Ez azért jó, mert ilyenkor van időm gondolkodni, hogy mit is főzzek vasárnap. Persze rendszerint ötlettelenül ténfergek jó hosszú időn keresztül. Tegnap is így volt. Aztán egyszer csak a halas üzlet előtt találtam magam, összeszedtem minden bátorságomat, vettem egy jó nagy levegőt és kértem két pisztrángot. Ez a hétköznapi momentum azért ment ilyen nyögvenyelősen, mert egyrészt nem vagyok oda a halért az erős halszag és halíz miatt, másrészt nagyon néztek engem azok a pisztrángok és ettől felállt a szőr a hátamon. Ráadásul ezek sajnos nem szilvásváradiak, hanem olaszok, amiknek már szaguk is lehet, gondoltam. Ahogy bandukoltam hazafelé, vállamon a szütyőkémmel, benne a két jószággal, azon törtem a fejemet, hogy mit adjak enni a srácoknak, ha netán nem ennék meg a halat. A jó szaftos, fokhagymás, tejszínes parmezános krumpli jó ötletnek tűnt, magában is jó laktató.
Ma reggel gyorsan rágugliztam a sült pisztrángra és végül Flat-Cat-nél találtam megerősítést a gondolatomra, miszerint semmi fakszni, só, bors, fokhagyma, kakukkfű. Én még jól megpakoltam petrezselyemmel is, rám ne sárguljon a hűtőben az az öt csokor. Végül rittyentettem egy olyan vasárnapi lakomát, hogy ihaj! Semmi halszag, semmi bűzös halíz, csak finom, ízletes, omlós halhús. Ha valaki hasonlóan viszonyul a halhoz, mint én,  de azért megvan benne az igyekezet a megszeretését illetően, bátran próbálja ki a pisztrángot!

Hozzávalók a sült pisztránghoz:

2 tisztított pisztráng
1 citrom (elég a fele is)
néhány szál kakukkfű
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 csokor petrezselyem
só, bors, vaj

A halakat kívül-belül megmostam és papírtörlővel szárazra töröltem, beirdaltam őket és sóztam-borsoztam. Egy hőálló tálat kivajaztam, a citromot megsikáltam, felkarikáztam és a tál aljára fektettem. Egy csokor petrezselymet összetépkedtem, egy gerezd fokhagymát felszeleteltem és rászórtam a citromkarikákra. A halakat ráfektettem, a hasukba tettem a kakukkfüvet és egy csokor petrezselymet, meg egy összevágott gerezd fokhagymát. A tetejükre vajat és fokhagymát szeleteltem, majd megszórtam az utolsó összevágott csokor petrezselyemmel. Egy-két órát így pihentek a hűtőben alufóliával letakarva, majd 220 fokon halvány pirosra sütöttem őket, az utolsó 10 percben fólia nélkül.

Hozzávalók a tejszínes krumplihoz:

1 kg krumpli
3-4 gerezd fokhagyma
15 dkg reszelt parmezán
2 dl tejszín
kb. 3 dl tej
só, bors, szerecsendió

A krumplit meghámoztam és az uborkaszeletelőn felkarikáztam. Ráöntöttem a tejszínt és a tejet, sóztam, borsoztam, megszórtam szerecsendióval, belekarikáztam a fokhagymát és beletettem a parmezán 2/3-át. Egy hőálló tálat kikentem vajjal és beleöntöttem a tejszínes krumplit. Letakartam alufóliával és addig sütöttem, amíg megpuhult a krumpli, utána rászórtam a maradék sajtot és fólia nélkül szép pirosra sütöttem.

Nálam most együtt sültek, a halat akkor tettem be, amikor a krumpli már fél órája bent volt. 220 fokon sültek végig. Másfél órát azért kell rá szánni így.

A tetszési indexről pedig annyit, hogy a kicsinek ízlett a hal. De amikor az én érzékeny lelkű elsőszülöttem meglátta a megsült halat, sírva fakadt és leköltözött az asztal alá a tányérjával. Persze a kicsi is követte őt, aztán apuka is csatlakozott, úgyhogy a három fiú az asztal alatt piknikezett :).

2011. február 16., szerda

Magyarország cseresznyéskertje a Millenárison

Már sokadik napja íródik ez a poszt, egyszer már csak kikerül, de van az úgy, hogy az ember tervez, kórokozók pedig végeznek. 
Tudjátok, hol van Magyarország cseresznyéskertje? Nem? Én sem tudtam, de pénteken a Millenárison a Kézműves Magyar Ízek Vásárán megtudtam. De nem szaladok ennyire előre, inkább kezdem az elején.
Pénteken végre elszabadultam otthonról EGYEDÜL! Gondolom anyuka (sors)társaim érzik ennek jelentőségét (főleg egy kétfelvonásos bárányhimlő után és még egy lázas kórság közepén). Persze, annyi időm sosincs, mint amennyit szeretnék, de nem baj, a kevésnek is örülni kell, majd húsz év múlva annyi lesz belőle, hogy majd nem tudok vele mit kezdeni :).  Kézenfekvő volt, hogy a Millenáris felé vegyem az irányt.  Végre felnőttek között lehetek, legeltetem a szememet, inspirálódok, kóstolok, kattintgatok, ez számomra felér egy mély relaxációval. Sok gondolat kavarog a fejemben, megpróbálom őket rendezni.
Sajnos számomra tartogatott néhány negatívumot a vásár.  Az első negatívum az az 1900 Ft-os belépő, amit nem lehetett levásárolni. Drágának tartok minden olyan belépőjegyet, amit csak azért fizet ki az ember, hogy tovább költekezhessen (gondolom a standokat sem adták ingyen...). Annyi mindent tudtam volna venni 1900 Ft-ból! :(((
Sajnos a vásár kis részét tudtam megnézni ennyi idő alatt. Ahogy az várható volt, sok-sok finomsággal találkoztam:  csoki, lekvár, méz, adalékmentes rágcsálnivalók, sajtok, tejtermékek, sonka, igazi kovászos kenyér, kolbász, fűszerek, kávé, füstölt pisztráng, gyümölcslé, bor, pálinka és még rengeteg minden, amire csak a galérián körülkémlelve tudtam egy pillantást vetni.  Találkoztam néhány kedves, portékájukat jó szívvel kínáló emberrel. Jókat beszélgettünk a faluról, a földről, a vidékről, az egészséges ételekről, a tv nézési szokásokról. A törökországi fűszerpiacon át a csoki temperáláson keresztül a finomított étolajig szinte mindenről. A színpadon épp Bíró Lajossal beszélgetett Borbás Mária. Egy gondolatot tudtam csak elkapni, ami valahogy úgy hangzott, hogy most elindult valami, amit meg kell ragadni. . Különben egy-két év és lemaradunk róla. Ennyi volt a gondolatfoszlány, ami most is visszhangzik belül, főleg a lemaradunk róla rész.
Különben lemaradunk...lemaradunk..lemaradunk... A lemaradásban profik vagyunk.

Az Élő Tisza standnál finom házi lekvárokkal és bio almalével marasztaltak. Beszélgetésbe elegyedtünk és megtudtam, hogy hol van Magyarország cseresznyéskertje: Nagykörűn, egy kis faluban, Szolnoktól nem messze. Isteni ropogós Germersdorfi cseresznye terem ott és én azért nem találkoztam vele még a bosnyák téri piacon, mert az olasz, osztrák, stb. kamionok ott állnak, amikor megérik a cserkó. Olyan mikroklímája van a Körűi medencének, hogy az itteni cseresznyét meg lehet különböztetni a 20 km-rel odébb termett cseresznyétől. Rendeznek cseresznyefesztivált is, lesz eszem-iszom, dínom-dánom, meg persze cseresznye vásár a pesti piaci árak töredékéért. Be is vésem a naptáramba a július 17-i dátumot. A részletekért katt ide.



Szép volt,  jó volt, de azért sokkal többet ki lehetne hozni ebből az egészből.  Olvastam más blogon lelkes beszámolókat, nekem valahogy nem jött át az, ami nekik. Lehet, hogy az volt a baj, hogy én pénteken voltam, az első napon és még nem érték el a kiállítók az üzemi hőmérsékletet, nekik is új volt ez a fajta megjelenés, kevesen mertek odalépni hozzám, inkább én közeledtem, elég szűkszavúak is voltak.  Kevés volt a fény és nemcsak a kamera innenső oldaláról nézve. Kevés stand készült saját installációval a kiállításra, a legtöbben letáboroztak a fekete textillel leborított asztalokra.
Örültem a sok finom lekvárnak, a csokiknak, a fűszereknek, de nem volt igazán olyan termék, ami igazán lázba hozott volna. Lehet, hogy a gasztrobloggerkedés óta nagyon hozzászokott a szemem a flancos dolgokhoz. A húsos szekciónál csörgött a vekkerem, úgyhogy csak sietősen felkaptam egy angolszalonnát és szomorúan olvastam az E250 mumust a papíron. Tényleg nem lehet füstölt árut előállítani a nátrium-nitrit nélkül???? :((( Sajnos már nem volt időm ennek ott a helyszínen utánajárni.
Szívesen láttam volna nyers zöldségeket, gyümölcsöket, megismerkedtem volna a burgonyákkal, mert én bizony csak a Homoki rózsával, az Ellával és a kifli krumplival találkozom a bosnyák téri piacon. Pedig milyen sok fajtája létezik!
Kedves Mi Mindannyian! Ugye most az egyszer nem fogunk lemaradni?

Van hova fejlődni.


Kíváncsian várom azok véleményét, akik kilátogattak a Vásárra! Nyugodtan nekem eshettek! :)

2011. február 7., hétfő

Egy kis keleti csemege csigába tekerve, rózsavízzel megáldva


Gordon Ramsay készített valami hasonlót, amit egy villanás erejéig láttam a Paprika tv-n  hetekkel ezelőtt az anyukáméknál. De szó szerint  csak egy villanás volt. Nekünk nincs zajládánk, akarom mondani zajlapunk,  úgyhogy naprakésznek nem lehet nevezni  engem a különböző főzős műsorokat és sztárséfeket illetően és még az ismétléseket sem tudom megnézni, hogy képben legyek. Még jó, hogy nem csak a tv-ben lehet velük találkozni. Szóval az alatt a villanás alatt Gordon bácsi - érdekes a gyerekem azonnal felismeri és még a nevét is tudja :) - épp leveles tésztát kent meg vajjal, locsolt meg mézzel, szórt rá diót, mazsolát, meghintette barna cukorral, fahéjjal, feltekerte, felszeletelte, sütőlemezre tette és megsütötte. Közben szót ejtett valami rózsavizes habról is és egy nyakigláb ügyetlen fickót hordott éppen le finoman szólva, aki nem nézett ki szakácsnak.  Jó, annyira nem volt durva, mint amilyennek egy másik villanás alatt láttam úgy másfél éve a szomszéd tévéjén :). Mintha egy családdal főzött volna együtt egy hiperpuccos éttermi konyhán. Rémlik valakinek valami?

Szóval tegnap kora délután vendégségbe igyekezvén fogtam egy fél kilónyi leveles tésztát. De nem ám vacak E-klubos boltit, hanem igazi eská leveles tésztát, amiért ezer hála és köszönet Édes és Keserűnek ! Ég és föld a két tészta! Szóval kinyújtottam a tésztát, meglocsoltam mézzel, szórtam rá pisztáciát, fügét, kandírozott narancshéjat, reszeltem rá napraforgós halvát és fahéjat. Tudja valaki, hogy mi az a halva? Pláne, milyen a napraforgós halva? Nem? Ha legközelebb hozzájutok gyerekkorom és felnőttkorom kedvenc csemegéjéhez, önuralmat gyakorlok és nem falom fel azonnal, hanem megmutatom Nektek!
Ja, és csináltam hozzá persze egy kis rózsavizes habkrémet. Vagy krémhabot. Vagy valami ilyesmit.

Hozzávalók 25 db kisebb csigához

1/2 kg leveles tészta
2 ek méz
10 dkg apróra zúzott (nem darált!) pisztácia
10 dkg apróra vágott füge
2 ek kandírozott narancshéj
1 ek barna cukor (halva helyett)
őrölt fahéj

A tésztát a fent lekörmöltek szerint megcsinálom, a rúdból kb. másfél centis szeleteket vágok és sütőpapírral leterített sütőlemezre teszem a csigákat. 180 fok légkeverésen előmelegítem a sütőt és légkeverés nélkül sütöm világos pirosra. Nagyon sötét ne legyen, mert keserűre ég az alján  a sok finomság.


A krémhez pedig fogtam egy kis doboz tejszínt, 2-3 ek kanál mascaropnet, két 2-3 ek porcukrot és kb. 2-3 teáskanál rózsavizet. A tejszínt a porcukorral elkezdtem felverni majd hozzáadtam a mascarponet és kb. fél teáskanalanként a rózsavizet. Vigyázni kell, nehogy párfőm ízű legyen a krém. Mascarponet azért tettem bele, hogy egy kicsit testesebb legyen az a krémszerűség.  Jó volt így együtt, na.

A napraforgós halva egyébként kakukktojás, mert az bolgár, illetve román, azt hiszem még orosz is. A szezámmagos a keleti, de én azt a keserű íze miatt nem szeretem. 

2011. február 5., szombat

Kesudióval grillezett gomolya sült téli zöldségekkel és mézes-fokhagymás vinaigrette-tel

Örömmel veszem át és adom át a stafétát Selectfood-tól, aki néhány napja egy új mozgalmat indított útjára Fő az egészség! címmel. A részletek itt olvashatóak.

Ebből az alkalomból zöldséget sütöttem és sajtot grilleztem. A férjem általában péntekenként itthonról dolgozik, ilyenkor valami húsmentes kerül az asztalra. Nem vega sem ő, sem mi a gyerekekkel, de elég ritkán fogyasztunk mostanában húst és örül, ha otthon hús helyett valami mást kap. Úgyhogy ma  inkább sajtot grilleztem. A legújabb felfedezettet, a sült zellert most kiegészítettem sárgarépával, fehérrépával és céklával. A gomolya, amit ma kaptam nagyon friss volt és sótlan, inkább édeskés. (Simán készülhetne belőle édesség is, már kattognak is a fogaskerekeim.  ) Úgyhogy feldobtam egy kis kesudióval. A zöldségek is édeskések, úgyhogy kutyultam melléjük egy vinaigrette-t. Bár tettem bele egy kis mézet, de nem az dominál benne. Nekem eddig itthon kimaradt a vinaigrette, nem tudom miért, de ma rájöttem, hogy nagyon szeretem. Jó volt belemártogatni a zöldségeket. Ízletes volt, laktató, könnyen elkészíthető, szép színes és egészséges. Kell ennél több?



Hozzávalók:
30 dkg natúr gomolya sajt
5 dkg kesudió
2 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa ( én egy vastag, tömzsi, édeskés "bécsi" répát használtam)
2 közepes zeller
2 közepes cékla
1-2 ek fehérborecet
1 gerezd fokhagyma
1 kiskanál méz
olaj, só, bors, egy kevés keményítő

A zöldségeket megpucoltam és hasábokra felszeleteltem. Egy tepsibe tettem őket, a céklát a tepsi egyik sarkába kotortam, mert nem akartam, hogy minden magenta színű legyen. Sóztam, borsoztam, meglocsoltam olívaolajjal, letakartam alufóliával és 220 fok+légkeverésre betettem a sütőbe. Kb. 45 perc múlva levettem a fóliát és a hőfokot, majd néhány perc alatt megpirítottam őket egy kicsit.
Amíg a zöldségek puhultak, addig megcsináltam a mártást. Most pontos mennyiségeket nem írok, mindenki a saját szája íze szerint adagolja a hozzávalókat. Egy tálba reszeltem a fokhagymát, hozzáadtam a mézet, sóztam, borsoztam és hozzáadtam egy-másfél evőkanál fehérbor ecetet. Összekutyultam és öntöttem hozzá kb. fél deci olívaolajat és újra összekutyultam. Még egy pici vizet is tettem hozzá, mert nem vagyok túl jó barátságban semmilyen ecettel.

Amikor a zöldség már a pirítás stádiumába ért, elővettem a sajtot. Kb. másfél centis szeletekre vágtam és leitattam róla papírtörlővel a nedvességet. A kesudiót egy zacskóba tettem és párszor végig gurítottam rajta a sodrófát, hogy összetörjenek a szemek. Biztos, ami biztos alapon a sajtszeleteket átsimogattam egy kis keményítővel, mert féltem, hogy szétesnek sütés közben. Egy serpenyőben kevés olajat hevítettem, beleszórtam egy kis kesudiót és ráfektettem a sajtszeletet. Fordítólapáttal kicsit megnyomkodtam, majd fél perc után átfordítottam. A kesudió szépen beleolvadt a sajtba és a sajt sem esett szét. Óvatos voltam, ezért szeletenként sütöttem és csak oda szórtam a kesudióból, ahova a sajtszeletet tettem. Így is áttöröltem a serpenyőt egyszer, mert a lepotyogott magok nagyon megégtek. 

A bécsi fehérrépa kérdést pedig passzolom, hittem a zöldségesnek, aki így hívta és azt mondta, hogy nem fás és édes. Igaza volt. Rákerestem, de semmi értékelhetőt nem találtam.

A stafétát is passzolom igorkának és Csibének. :) Jó főzőcskézést csajok! (Azért nem 3-nak, nehogy túl hamar körbeérjen. :))



LinkWithin

Related Posts with Thumbnails