Petrezselymes sült pisztráng és tejszínes krumpli

Szombatonként a bosnyák téri piac háta mögött van a szombati önkormányzati piac. Jó nagy kavalkád, jó sok emberrel, lépni alig lehet. Ilyenkor háromszor annyi időmbe telik eljutni a rendes piacra. Ez azért jó, mert ilyenkor van időm gondolkodni, hogy mit is főzzek vasárnap. Persze rendszerint ötlettelenül ténfergek jó hosszú időn keresztül. Tegnap is így volt. Aztán egyszer csak a halas üzlet előtt találtam magam, összeszedtem minden bátorságomat, vettem egy jó nagy levegőt és kértem két pisztrángot. Ez a hétköznapi momentum azért ment ilyen nyögvenyelősen, mert egyrészt nem vagyok oda a halért az erős halszag és halíz miatt, másrészt nagyon néztek engem azok a pisztrángok és ettől felállt a szőr a hátamon. Ráadásul ezek sajnos nem szilvásváradiak, hanem olaszok, amiknek már szaguk is lehet, gondoltam. Ahogy bandukoltam hazafelé, vállamon a szütyőkémmel, benne a két jószággal, azon törtem a fejemet, hogy mit adjak enni a srácoknak, ha netán nem ennék meg a halat. A jó szaftos, fokhagymás, tejszínes parmezános krumpli jó ötletnek tűnt, magában is jó laktató.
Ma reggel gyorsan rágugliztam a sült pisztrángra és végül Flat-Cat-nél találtam megerősítést a gondolatomra, miszerint semmi fakszni, só, bors, fokhagyma, kakukkfű. Én még jól megpakoltam petrezselyemmel is, rám ne sárguljon a hűtőben az az öt csokor. Végül rittyentettem egy olyan vasárnapi lakomát, hogy ihaj! Semmi halszag, semmi bűzös halíz, csak finom, ízletes, omlós halhús. Ha valaki hasonlóan viszonyul a halhoz, mint én,  de azért megvan benne az igyekezet a megszeretését illetően, bátran próbálja ki a pisztrángot!

Hozzávalók a sült pisztránghoz:

2 tisztított pisztráng
1 citrom (elég a fele is)
néhány szál kakukkfű
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 csokor petrezselyem
só, bors, vaj

A halakat kívül-belül megmostam és papírtörlővel szárazra töröltem, beirdaltam őket és sóztam-borsoztam. Egy hőálló tálat kivajaztam, a citromot megsikáltam, felkarikáztam és a tál aljára fektettem. Egy csokor petrezselymet összetépkedtem, egy gerezd fokhagymát felszeleteltem és rászórtam a citromkarikákra. A halakat ráfektettem, a hasukba tettem a kakukkfüvet és egy csokor petrezselymet, meg egy összevágott gerezd fokhagymát. A tetejükre vajat és fokhagymát szeleteltem, majd megszórtam az utolsó összevágott csokor petrezselyemmel. Egy-két órát így pihentek a hűtőben alufóliával letakarva, majd 220 fokon halvány pirosra sütöttem őket, az utolsó 10 percben fólia nélkül.

Hozzávalók a tejszínes krumplihoz:

1 kg krumpli
3-4 gerezd fokhagyma
15 dkg reszelt parmezán
2 dl tejszín
kb. 3 dl tej
só, bors, szerecsendió

A krumplit meghámoztam és az uborkaszeletelőn felkarikáztam. Ráöntöttem a tejszínt és a tejet, sóztam, borsoztam, megszórtam szerecsendióval, belekarikáztam a fokhagymát és beletettem a parmezán 2/3-át. Egy hőálló tálat kikentem vajjal és beleöntöttem a tejszínes krumplit. Letakartam alufóliával és addig sütöttem, amíg megpuhult a krumpli, utána rászórtam a maradék sajtot és fólia nélkül szép pirosra sütöttem.

Nálam most együtt sültek, a halat akkor tettem be, amikor a krumpli már fél órája bent volt. 220 fokon sültek végig. Másfél órát azért kell rá szánni így.

A tetszési indexről pedig annyit, hogy a kicsinek ízlett a hal. De amikor az én érzékeny lelkű elsőszülöttem meglátta a megsült halat, sírva fakadt és leköltözött az asztal alá a tányérjával. Persze a kicsi is követte őt, aztán apuka is csatlakozott, úgyhogy a három fiú az asztal alatt piknikezett :).