Kesudióval grillezett gomolya sült téli zöldségekkel és mézes-fokhagymás vinaigrette-tel

Örömmel veszem át és adom át a stafétát Selectfood-tól, aki néhány napja egy új mozgalmat indított útjára Fő az egészség! címmel. A részletek itt olvashatóak.

Ebből az alkalomból zöldséget sütöttem és sajtot grilleztem. A férjem általában péntekenként itthonról dolgozik, ilyenkor valami húsmentes kerül az asztalra. Nem vega sem ő, sem mi a gyerekekkel, de elég ritkán fogyasztunk mostanában húst és örül, ha otthon hús helyett valami mást kap. Úgyhogy ma  inkább sajtot grilleztem. A legújabb felfedezettet, a sült zellert most kiegészítettem sárgarépával, fehérrépával és céklával. A gomolya, amit ma kaptam nagyon friss volt és sótlan, inkább édeskés. (Simán készülhetne belőle édesség is, már kattognak is a fogaskerekeim.  ) Úgyhogy feldobtam egy kis kesudióval. A zöldségek is édeskések, úgyhogy kutyultam melléjük egy vinaigrette-t. Bár tettem bele egy kis mézet, de nem az dominál benne. Nekem eddig itthon kimaradt a vinaigrette, nem tudom miért, de ma rájöttem, hogy nagyon szeretem. Jó volt belemártogatni a zöldségeket. Ízletes volt, laktató, könnyen elkészíthető, szép színes és egészséges. Kell ennél több?

 

Hozzávalók:

30 dkg natúr gomolya sajt

5 dkg kesudió
2 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa ( én egy vastag, tömzsi, édeskés "bécsi" répát használtam)

2 közepes zeller

2 közepes cékla

1-2 ek fehérborecet

1 gerezd fokhagyma
1 kiskanál méz
olaj, só, bors, egy kevés keményítő

A zöldségeket megpucoltam és hasábokra felszeleteltem. Egy tepsibe tettem őket, a céklát a tepsi egyik sarkába kotortam, mert nem akartam, hogy minden magenta színű legyen. Sóztam, borsoztam, meglocsoltam olívaolajjal, letakartam alufóliával és 220 fok+légkeverésre betettem a sütőbe. Kb. 45 perc múlva levettem a fóliát és a hőfokot, majd néhány perc alatt megpirítottam őket egy kicsit.

Amíg a zöldségek puhultak, addig megcsináltam a mártást. Most pontos mennyiségeket nem írok, mindenki a saját szája íze szerint adagolja a hozzávalókat. Egy tálba reszeltem a fokhagymát, hozzáadtam a mézet, sóztam, borsoztam és hozzáadtam egy-másfél evőkanál fehérbor ecetet. Összekutyultam és öntöttem hozzá kb. fél deci olívaolajat és újra összekutyultam. Még egy pici vizet is tettem hozzá, mert nem vagyok túl jó barátságban semmilyen ecettel.

Amikor a zöldség már a pirítás stádiumába ért, elővettem a sajtot. Kb. másfél centis szeletekre vágtam és leitattam róla papírtörlővel a nedvességet. A kesudiót egy zacskóba tettem és párszor végig gurítottam rajta a sodrófát, hogy összetörjenek a szemek. Biztos, ami biztos alapon a sajtszeleteket átsimogattam egy kis keményítővel, mert féltem, hogy szétesnek sütés közben. Egy serpenyőben kevés olajat hevítettem, beleszórtam egy kis kesudiót és ráfektettem a sajtszeletet. Fordítólapáttal kicsit megnyomkodtam, majd fél perc után átfordítottam. A kesudió szépen beleolvadt a sajtba és a sajt sem esett szét. Óvatos voltam, ezért szeletenként sütöttem és csak oda szórtam a kesudióból, ahova a sajtszeletet tettem. Így is áttöröltem a serpenyőt egyszer, mert a lepotyogott magok nagyon megégtek. 

A bécsi fehérrépa kérdést pedig passzolom, hittem a zöldségesnek, aki így hívta és azt mondta, hogy nem fás és édes. Igaza volt. Rákerestem, de semmi értékelhetőt nem találtam.

A stafétát is passzolom igorkának és Csibének. :) Jó főzőcskézést csajok! (Azért nem 3-nak, nehogy túl hamar körbeérjen. :))