Magyarország cseresznyéskertje a Millenárison

Már sokadik napja íródik ez a poszt, egyszer már csak kikerül, de van az úgy, hogy az ember tervez, kórokozók pedig végeznek. 
Tudjátok, hol van Magyarország cseresznyéskertje? Nem? Én sem tudtam, de pénteken a Millenárison a Kézműves Magyar Ízek Vásárán megtudtam. De nem szaladok ennyire előre, inkább kezdem az elején.
Pénteken végre elszabadultam otthonról EGYEDÜL! Gondolom anyuka (sors)társaim érzik ennek jelentőségét (főleg egy kétfelvonásos bárányhimlő után és még egy lázas kórság közepén). Persze, annyi időm sosincs, mint amennyit szeretnék, de nem baj, a kevésnek is örülni kell, majd húsz év múlva annyi lesz belőle, hogy majd nem tudok vele mit kezdeni :).  Kézenfekvő volt, hogy a Millenáris felé vegyem az irányt.  Végre felnőttek között lehetek, legeltetem a szememet, inspirálódok, kóstolok, kattintgatok, ez számomra felér egy mély relaxációval. Sok gondolat kavarog a fejemben, megpróbálom őket rendezni.
Sajnos számomra tartogatott néhány negatívumot a vásár.  Az első negatívum az az 1900 Ft-os belépő, amit nem lehetett levásárolni. Drágának tartok minden olyan belépőjegyet, amit csak azért fizet ki az ember, hogy tovább költekezhessen (gondolom a standokat sem adták ingyen...). Annyi mindent tudtam volna venni 1900 Ft-ból! :(((
Sajnos a vásár kis részét tudtam megnézni ennyi idő alatt. Ahogy az várható volt, sok-sok finomsággal találkoztam:  csoki, lekvár, méz, adalékmentes rágcsálnivalók, sajtok, tejtermékek, sonka, igazi kovászos kenyér, kolbász, fűszerek, kávé, füstölt pisztráng, gyümölcslé, bor, pálinka és még rengeteg minden, amire csak a galérián körülkémlelve tudtam egy pillantást vetni.  Találkoztam néhány kedves, portékájukat jó szívvel kínáló emberrel. Jókat beszélgettünk a faluról, a földről, a vidékről, az egészséges ételekről, a tv nézési szokásokról. A törökországi fűszerpiacon át a csoki temperáláson keresztül a finomított étolajig szinte mindenről. A színpadon épp Bíró Lajossal beszélgetett Borbás Mária. Egy gondolatot tudtam csak elkapni, ami valahogy úgy hangzott, hogy most elindult valami, amit meg kell ragadni. . Különben egy-két év és lemaradunk róla. Ennyi volt a gondolatfoszlány, ami most is visszhangzik belül, főleg a lemaradunk róla rész.
Különben lemaradunk...lemaradunk..lemaradunk... A lemaradásban profik vagyunk.

Az Élő Tisza standnál finom házi lekvárokkal és bio almalével marasztaltak. Beszélgetésbe elegyedtünk és megtudtam, hogy hol van Magyarország cseresznyéskertje: Nagykörűn, egy kis faluban, Szolnoktól nem messze. Isteni ropogós Germersdorfi cseresznye terem ott és én azért nem találkoztam vele még a bosnyák téri piacon, mert az olasz, osztrák, stb. kamionok ott állnak, amikor megérik a cserkó. Olyan mikroklímája van a Körűi medencének, hogy az itteni cseresznyét meg lehet különböztetni a 20 km-rel odébb termett cseresznyétől. Rendeznek cseresznyefesztivált is, lesz eszem-iszom, dínom-dánom, meg persze cseresznye vásár a pesti piaci árak töredékéért. Be is vésem a naptáramba a július 17-i dátumot. A részletekért katt ide.

Szép volt,  jó volt, de azért sokkal többet ki lehetne hozni ebből az egészből.  Olvastam más blogon lelkes beszámolókat, nekem valahogy nem jött át az, ami nekik. Lehet, hogy az volt a baj, hogy én pénteken voltam, az első napon és még nem érték el a kiállítók az üzemi hőmérsékletet, nekik is új volt ez a fajta megjelenés, kevesen mertek odalépni hozzám, inkább én közeledtem, elég szűkszavúak is voltak.  Kevés volt a fény és nemcsak a kamera innenső oldaláról nézve. Kevés stand készült saját installációval a kiállításra, a legtöbben letáboroztak a fekete textillel leborított asztalokra.
Örültem a sok finom lekvárnak, a csokiknak, a fűszereknek, de nem volt igazán olyan termék, ami igazán lázba hozott volna. Lehet, hogy a gasztrobloggerkedés óta nagyon hozzászokott a szemem a flancos dolgokhoz. A húsos szekciónál csörgött a vekkerem, úgyhogy csak sietősen felkaptam egy angolszalonnát és szomorúan olvastam az E250 mumust a papíron. Tényleg nem lehet füstölt árut előállítani a nátrium-nitrit nélkül???? :((( Sajnos már nem volt időm ennek ott a helyszínen utánajárni.
Szívesen láttam volna nyers zöldségeket, gyümölcsöket, megismerkedtem volna a burgonyákkal, mert én bizony csak a Homoki rózsával, az Ellával és a kifli krumplival találkozom a bosnyák téri piacon. Pedig milyen sok fajtája létezik!
Kedves Mi Mindannyian! Ugye most az egyszer nem fogunk lemaradni?

Van hova fejlődni.

Kíváncsian várom azok véleményét, akik kilátogattak a Vásárra! Nyugodtan nekem eshettek! :)