Oldalak

2011. december 21., szerda

Meglepi lastminute gasztroszuvenír

 
Ezt a különleges lekvárt kifejezetten Neked készítettem kedves narancslekvár szóra "ráguglizó", idetévedt Idegen! :D

Egyik nap megnéztem a statisztikában a forgalom forrásait és láttam, hogy a legtöbben a narancslekvár szóra keresve találnak rá a blogomra. Ezt nem hagyhattam annyiban és hálám jeléül kifundáltam egy narancslekvárt, igaz egy kicsit megbolondítottam: fehérboros, fűszeres-epres narancslekvár lett belőle. Na, mit szólsz hozzá?
Annyira friss, hogy még melegen fényképeztem ma fél háromkor.
Pontos receptet nem tudok hozzá adni, mert ripsz-ropsz összedobtam két kis üvegre valót. Gondolom, Te sem tennéd a kamrapolcra jövő Karácsonyig, hanem elajándékoznád vagy megennéd Karácsony első napján reggelire. Szerintem jó lehet a mákos bejglihez is. Én egy kis Stollent eszegettem hozzá. :D
Úgyhogy keríts három narancsot, jó lenne, ha ebből legalább egy bio lenne, a héja miatt. Vedd elő a fagyasztóban nyárról megmaradt két marék epret, nagyon friss ízt ad neki. Vedd ki a hűtőből azt a néhány korty ottmaradt fehérbort, kotorj elő egy kis fahéjat, szegfűszeget, őrölt gyömbért, ha van, meg egy kis vaníliát. A kristálycukor az biztosan a kezed ügyében van. Ha esetleg van egy kibontott dzsemfixed a nyárról, az is jól fog jönni, nem kell agyonfőzni a gyümölcsöket. Én egy fél zacskó Silver Spoon  pektint tettem bele.

Mosd meg a narancsokat, a bionak reszeld le a héját egy kis lábosba, a levét pedig facsard ki és öntsd rá. Tegyél hozzá 4 evőkanál cukrot, tedd bele a fűszereket, és forrald néhány percen keresztül. Add hozzá a másik két lehámozott és felkockázott narancsot, öntsd rá a bort, kicsit rotyogtasd, majd dobáld bele azt a néhány szem epret. Így is forrald egy kicsit,  óvatosan kóstolgasd és ízlelőbimbóid érzékenységének megfelelően cukrozd, vagy néhány csepp citrommal savanyítsd. A végén tedd bele a zselésítőt. Én kimertem egy kis levet és egy kis edényben feloldottam benne a pektint, így tuti nem marad csomós. Merd bele cuki kis üvegekbe (Most akkor elárulom, hogy én mivel töltöm a lekvárt. A mosogatógéphez adott sóbeöntő tölcsérrel. De pssszt, ne áruld el senkinek!) és keríts köréjük piros szalagot. Jó étvágyat és Boldog Karácsonyt!  És kérdezz nyugodtan akár itt, akár a facebookon!


Ja és el ne felejtsem, ezt itt jobbra a képen nem kenyér, hanem A Stollen, ami idén különösen jól sikerült.

2011. december 20., kedd

Mézeskalácsosdi


Azt hiszem, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nem szeretik a mézeskalácsot. Nem is sütöttem ez idáig, az írókázásban sincs gyakorlatom, de a gyerekek szerettek volna mézeskalácsot dekorálni. Úgyhogy a google-hoz folyamodtam segítségért és a nosalty oldaláról választottam receptet, méghozzá azt, ahol a legtöbb - jelen pillanatban 362!!! db - hozzászólás van. A legtöbb mind pozitív, ez elég biztató, nem?  
Én azért két aprócska dolgon változtatnék: lecsökkenteném a sütőpor mennyiséget fél csomagra, mert az én torkomat bizony karcolta és porcukorral készíteném, mert a nádcukor szemecskék nem olvadtak el sütés alatt és ropogtak a fogam alatt. No, de nem is magán a recepten van a hangsúly, hanem a szaggatáson és a díszítésen, és legfőképp az együtt töltött időn :))).
Beszereztünk a kisbolban mindenféle színes cukorgyöngyöt, cukorka hópelyhet és előkotortam az ételszínezéket. (Mielőtt valaki azt gondolná, hogy romlott a színezék, jelentem, azért van ilyen döglött színe, mert természetes ételszínező porokról van szó: kurkuma, cékla és klorofill kivonatokról, amiknek soha nem lesz élénk a színe. De a gyerekeket ez egyáltalán nem érdekelte.) Kisebbik gyermekem kezébe vette a zöld írókát és nem volt hajlandó letenni. Úgyhogy a zöld pacásak mind az ő alkotásai. :)
Nagyobbik fiam már cifrázta, nagyon ügyesen mintázott, hullámokat húzott, csigavonalakat rajzolt és a színes cukrokkal díszítette. Egy-kettővel azért én is megpróbálkoztam, de alapvetően hagytam őket érvényesülni. 


Hacsak nem történik valami csoda, idén már nem lesz új post, így a biztonság kedvéért már most kívánok minden KEDVES OLVASÓMNAK


2011. december 18., vasárnap

Egy igazán jó (majdnem lila) burgonyás pogácsa+könyvajánló



Naivan azt képzeletem, hogy lila lesz a lila krumpliból készült pogácsa. Jelentem, kérem szépen, nem lett lila. A lila krumplit egyébként múlt héten a WAMP-on vettem és már nálunk is termesztik,ráadásul nem is egy félét és egészen baráti áron árulják. Bővebb info a www.lilaburgonya.hu oldalon, ahol receptek is vannak. Visszatérve a pogácsámhoz, több okból kifolyólag sem lett lett lila. Egyrészt sokáig ázott a főzővízben, ugyanis ottfelejtettem szegényt, így a színanyag nagy része eltűnt az "éterben". Másodszor ez a krumpli mennyiség valószínűleg amúgy sem színezte volna lilára. Harmadszor kapott még egy hőkezelést a sütőben... Ennyit a lila krumplis pogácsáról. :)))

Viszont a pogi finom lett, a recept pedig kiváló, a Varga Gábor-féle Gourmandia könyvből való. A desszert.eu-n is fent van, ide is linkelem, felesleges lekörmölnöm, nagyon részletesen, fázisfotókkal együtt megtalálható az oldalon: http://www.desszert.eu/hazi_burgonyas_pogacsa
A könyvről egyébként már tettem említést a tavalyi bejgli kapcsán. Idén is ebből fogom sütni a bejglit, mert egész egyszerűen tökéletes! A könyvben található receptekkel maradéktalanul elégedett vagyok, várakozáson felüliek.  A  részletes magyarázatok és a fázisfotók pedig a kevésbé gyakorlott konyhatündérek hasznára válnak. Mindenkinek ajánlom, akár Karácsonyra is.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails