2012. január 27., péntek
Toffifee torta átirat
Szilveszter óta most csináltam először édességet, úgy gondoltam, eljött az ideje a süti tilalom feloldásának. :). A sós karamellért élek-halok, túl sok bevásárolni való sincs vele, cukor, vaj, tejszín mindig akad itthon. Mindenképpen sós karamelles valamit akartam összedobni, hát ez lett belőle. Rákerestem a toffifee tortára, de egyik sem hasonlított arra, amit megálmodtam. Vacakolni sem akartam vele sokat, ezért egyértelmű volt, hogy keksz alapja lesz. A csoki csíkok eredetileg nem voltak odatervezve, de azért kerültek rá, mert szorgos manóujjacskák megdézsmálták a krémet dermedés közben és valamivel el kellett takarni az így keletkezett árkokat :))).
Mi kell hozzá?
200 g zabpelyhes keksz
100 g törökmogyoró
100 g vaj
500 g tejszín
1/2 bögre kristálycukor
1 ek mogyorókrém vagy 25 g nugátos csoki
1 tk só
4 lapzselatin
néhány kocka csoki a tetejére, de elhagyható
Hogyan készült?
A kekszet és a mogyorót külön-külön összetörtem egy zacskóban a húsklopfoló segítségével. A nagyobb darab mogyorókat félretetettem a tetejére díszítésnek, a többit pedig összekevertem a keksszel. A vajat felolvasztottam és beletördeltem néhány kocka nugátot (vagy egy kevés mogyorókrémet). Miután elolvadt benne a nugát, az egészet a kekszre öntöttem és egy villával összekevertem. A tortagyűrűt 22 cm-re állítottam (lehet több vagy kevesebb, attól függően lesz laposabb vagy magasabb a torta) és belenyomkodtam a kekszes keveréket. Félretettem a hűtőbe, az állás kifejezetten jót tesz neki.
Utána következett a karamell előállítása. Ehhez egy tapadásmentes edényt használtam. Beleöntöttem a cukrot és rázogatva szép mézszínűre olvasztottam. Majd beletettem a 50 g vajat, a sót és a végén 100g/100 ml tejszínt. A hideg hozzávalóktól vissza fog keményedni, de egy kis melegítéssel szép folyós és egynemű lesz a végeredmény. Kitettem hűlni a hidegre.
100 ml/100 g tejszínt felmelegítettem, majd feloldottam benne 4 lap zselatint, majd azt is félretettem hűlni. (Nekem mostanában nem sikerül kemény habot varázsolnom a jó kis bolti tejszínekből, ezért nem bízom a véletlenre és teszek bele zselatint is, de ki kell hangsúlyoznom, hogy nem szívesen... Csinálhattam volna mascarponéból is ha lett volna itthon, de nem volt. A mascarponéval meg csak az a bajom, hogy nagyon magas a zsírtartalma.) Mielőtt a zselatin megdermedt volna, hozzáöntöttem a maradék 300 g hideg!! tejszínt és óvatosan félig felvertem. Majd a kihűlt karamellt hozzáadva szintén óvatosan tovább vertem és rásimítottam a kekszes alapra. Betettem a hűtőbe dermedni, majd egy kés segítségével elválasztottam az oldaláról a tortagyűrűt, meglocsoltam olvaszott csokival és megszórtam a félretett mogyoró darabokkal.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ááá nekem is van egy olyan késem(?), akkor ez tortavágásra való, mert nekem fogalmam sem volt, hogy mégis mire jó. Szuper jó képek és a torta is nagyon jól hangzik!
VálaszTörlésNoémi, fogalmam sincs, hogy mire való, de szép :))) A férjem machetenek becézi. :)))Köszönöm!
VálaszTörlésKlassz recept,egyszerű és mutatós!
VálaszTörlésNoémi! Nem mindegy az neked, hogy mire való? Tök jól mutat a fotón, és kész:DDD
Micsoda csoda! Gyönyörűek a képek is, mint mindig! :-)
VálaszTörlésKöszönöm Katuci! :)))
VálaszTörlésAz a fa, az a fa, az a fa, ..... :)
VálaszTörlésgyönyörű
Ó, köszönöm Vera! egy elszíneződött fehér, agyonázott utcai virágosláda volt, simán kékre mázoltam temperával és visszatöröltem. :))) A másik oldalát pedig lenolajoztam, szép mézszínű lett.
VálaszTörlésJuj, hát ezzel aztán jól fel van oldva az édességtilalom :) Egyébként én is mostanáig bírtam a macaronmentességet... :P
VálaszTörlés:))))
VálaszTörlésA fotó is, de a torta is isteni!:)
VálaszTörlés