A KENYÉR!

Így, nagybetűvel, felkiáltójellel. A kívül ropogós, vastag héjú, belül lyukacsos, szaftos KENYÉR.  Ja, és természetesen adalékmentes. 

Szóval ez az a bizonyos dagasztás nélküli kenyér.Nem újkeletű a dolog, kb. 3 éve kering az interneten. Kb. fél éve bukkantam rá Dolce Vita blogján  és azóta - nemcsak a kenyér miatt - ez a kedvenc gasztroblogom.  Bevallom, eltelt néhány hónap, mire nekiálltam, ugyanis nem hittem a szememnek. :-) Pedig Dolce Vita fotói magukért beszélnek.

Évek óta próbálkozom én is mindenfajta kenyérsütési módszerrel. Nászajándékba kaptunk egy kenyérsütő gépet. De az abban elkészített kenyerek nem hozták az a minőséget, amire mindig is vágytam. Mostanában lefokoztam és csak dagasztásra használom szegényt. 

Aztán  jött Limara öregtésztás kenyere, ami szintén csúcskategóriás, csak kicsit macerásabb, az elkészítése. Majd egy kis betegeskedés  miatt leálltam a házi kenyérsütéssel. Végül kishitűségemet félretéve összekutyultam január közepén az első dagasztás nélküli kenyértésztát és teszem ezt azóta is úgy kb. három naponta. 

Mert ez az a kenyér, amire mindig is vágytam: vastag héjú, ropogós, belül lyukacsos, szaftos. Az elkészítése pedig pofonegyszerű és különleges eszközök sem kellenek hozzá. 

Hozzávalók:

3 bögre (2,5 dl) BL 80-as liszt vagy másnéven kenyérliszt.
A Tescoban lehet kapni 2 kg-os kiszerelésben. (Egyébként már kipróbáltam Vitamill búzacsírás fehérliszttel, azzal is tökéletes, sőt anyukám sima lisztből készíti)
1,5 bögre víz
1,5 tk. só
0,5 tk. szárított élesztő. Inkább kevesebb legyen, mint több. (A DM-ben van Alnatura adalékmentes porélesztő.)

A száraz hozzávalókat alaposan összekeverem, majd hozzáöntöm a vizet és azt is összekeverem. Csak annyira, hogy a liszt és a víz összekeveredjen. Ez egy sűrű nokedlitészta állagú massza lesz, dagasztani lehetetlen. Majd a tálat letakarom és 12 órára el is felejtem. Az se baj, ha többet pihen. A darabos massza ezidő alatt homogén, kovászszerű, buborékos tésztává változik.
12 óra elteltével bőven kilisztezett deszkára borítom, kiöntöm rá a tésztát, azt is megszórom liszttel, kézzel lelapogatom, négyrét hajtogatom és letakarva adok még neki fél óra piheőidőt. Addig 250 fokra beállítom a sütőt és beteszem az edényt is melegedni.   Én jénaiban sütöm, de a nagymama piros zománcozott lábosa is tökéletes.  Lehet bármi, de a fedőről a termoizéket és a  bakelit fogantyúkat tessék lecsavarozni. Ami nem jó, az az üvegfedelű lábos/fazék. Meg a szilikon fogantyú sem bírja a 250 fokot. 
Szóval, ha felforrósodott a sütő, akkor kiveszem az edényt, megszórom egy kis liszttel, majd úgy, ahogy van, beleborítom a tésztát. Másképp nem megy, mert nagyon lágy a tészta.  250 fokon sütöm úgy 30-40 percet fedővel, majd 15-20 percet fedő nélkül. Eleinte tűpróbáztam, mostanában nem szoktam. Eddig még sosem volt nyers.  Különben csalóka a tűpróba, mert ez alapjában egy nedvesebb jellegű tészta akkor is, ha megsült. 
Ha kész, kiborítom és megpróbálom megállni, hogy ne vágjam fel addig, amíg ki nem hűlt. Ez rendszerint nem szokott sikerülni. :-) Vajjal a legfinomabb szerintem, de a gyerekeim még azt sem kérnek rá. Teljesen üresen eszik. 

1. 
   

Az alap, sima fehér lisztes változatot ritkán sütöm, általában 2/3-1/3 arányban használom a fehérlisztet, illetve valamilyen teljeskiőrlésű gabonát vagy graham lisztet. Szoktam beletenni magokat is, a tetejét viszont mindig megszórom napraforgómaggal. 

Figyelem, mielőtt bárki hozzálát az elkészítéséhez, előtte szerezzen be magának egy fitness bérletet a hozzá legközelebb eső fitness teremben! Egye fene, jó lesz a salsa bérlet is. :-)))

A fotón látható kenyér fele fehérliszttel, fele tk. rozsliszttel készült. Ilyen esetben több folyadékot vesz fel és nem lesz olyan lyukacsos, mint a sima fehérlisztes változat.