Ribizlis-meggyes kevert és a Teri mama kertje

Nálunk a nyár talán legnagyobb slágere a kevert meggyes süti. Régebben valahogy nem szerettem annyira, de mostanában nagy kedvencem. Amikor beindul a meggy szezon, nem múlik el hét úgy, hogy ne sütnék egy jó nagy tepsivel. Most is így volt, de tettem bele egy kis maradék ribizlit is. Kicsit sok lett a gyümölcs, úgyhogy szépen le is süllyedt a süti aljára. Ezen egy kis turpissággal segítettem: fordítva tálaltam. :D A kevert tészta Blanka barátnőm süteményes könyvéből való. Minden piskótához ezt használom.

Békebeli süteményhez békebeli miliő dukál. Az anyukám kertjében lévő omladozó, mohával és borostyánnal benőtt támfal tökéletes párosításnak bizonyult.


Hozzávalók:

25 dkg vaj
25 dkg porcukor
6 tojás
1 pohár joghurt
30 dkg liszt
1 cs sütőpor
1 kg meggy kimagozva

A sütőt bekapcsolom és 180 fokra melegítem. A tepsit kivajazom, kilisztezem. A tojásokat szétválasztom, a tojásfehérjét kemény habbá verem és beteszem a hűtőbe. A puha vajat a porcukorral habosra keverem és egyenként hozzáadom a tojások sárgáját és még habosabbra keverem. Majd hozzáadom a joghurtot és lassan az átszitált, sütőporral elkevert lisztet is. Majd előveszem a felvert fehérjét is és nagy, lassú átforgató mozdulatokkal a masszába keverem egy habverő segítségével. Az egészet beleöntöm a kilisztezett tepsibe és a tetejére dobálom a meggyet. 180 fokon légkeverés nélkül majdnem egy órát sütöm. Ha már kezd színe lenni, akkor tűpróbával ellenőrzöm, hogy megsült-e a közepe.



Na, most jöjjön a Teri mama és az ő kertje. Két kis lurkónak igazi mesevilág. Van benne boltíves, téglával kirakott, zöldre mázolt ajtajú pince, régi Singer varrógéppel. Van benne mohával és borostyánnal benőtt támfal, van benne hatalmas bodzabokor - becenevén bodzaszörp fa - , ami alá jól be lehet bújni, olyan, mint egy sátor. A sok esőtől térdig ér a gaz, alig látszik ki belőle az aprónép feje búbja. A gaz között vadvirágok bújnak meg: lila lóhere és gyűrt szirmú pipacs, cickafark, réti boglárka. Végre sütött a nap, voltak színek, az ég kék volt és a fű zöld, lepkék kergetőztek, mi meg őket kergettük a fényképezőgéppel, de sajnos gyorsabbak voltak nálunk.
Van benne kis konyhakert virágzó, hatalmas paradicsom bokrokkal, sárga virágú cukkinivel, édes sárgarépával, amit boldogan rágcsálnak a gyerekek. Van egresbokor, málnabokor, ribizlibokor, meggyfa, körtefa. Idén sajnos alig lesz rajtuk valami.
A kert végében jár az esztergomi vonat és persze hatalmas visításban törnek ki, ha meghallják a hangját.. Van nagy bundájú, gyömöszölhető kutya is, meg sóder- és homokdomb, ahol nagy horderejű építkezések folynak a műanyag munkagéppekkel.



És van a Teri mama, aki finomakat főz, palacsintát süt, aprópénzt gyűjt az unokáinak, hogy ők bedobhassák a perselyükbe, órák hosszat ül a szőnyegen és pakolja vissza a sínekre a kisiklott vonatokat, építi újra a lerombolt tornyokat, énekel és mondókázik, kombájnosat játszik és négykézláb cipeli a fiúkat a hátán végig a hosszú előszobán keresztül.

Amikor haza indulunk, még ki sem érünk a Teri mama utcájából, a kisebbik fiam nyöszörgő hangon kérdezi: "Anya, mikoj megyünk a Tejimamajoz?"