Meghoztam a desszertet!

Megjöttem! Bocs, hogy így eltűntem, de ebben az utcában már nem volt parkolóhely, úgyhogy kénytelen voltam a szomszéd utcában letenni az autót. Mily meglepő, egy  narancsos, vaníliás, kávés pohárkrémet hoztam.

Az ötlet onnan jött, hogy kb.  két hete egy távoli földrész gyönyörű recept magazinjában megláttam egy pohárkrém desszertet és azonnal beleszerettem a fotóba. Nem hagyott nyugodni a dolog, mindenképp komponálni szerettem volna egy hasonlót, kapóra is jött a szülinap. Neeem, azt a fotót nem mutatom meg, mert még a végén körberöhögnétek. Még távolról sem sikerült megközelítenem. Jó, azért az enyém sem olyan csúnya, na.

A felső réteg egy aromás, cointreau-s narancsos hab. Utána következik egy ízlelőbimbó-semlegesítő  diszkrét vanília réteg. Majd jön a kávé, ami inkább tejeskávé. Azt gondolnátok, hogy a legalsó sötétbarna réteg valami csokis cucc, ugye? Neeem, kérem szépen, bizony az egy izgalmas, jó erős kávészirup őrület. Jól hangzik, ugye?

Tessék? Hogy a receptet ne  most mondjam el, mert már mennétek táncolni és úgysem tudjátok megjegyezni? JÓÓÓÓ!!!!  AKKOR FELTÖLTÖM A BLOGOMRA, OTT MEGTALÁLJÁTOK!!!


Nna, amíg a bulizós csapat a táncparkettet koptatja, addig az otthonülőknek elmondom, hogyan csináltam.
Ehhez sem kell semmi különös hozzávaló, csak 25 dkg mascarpone, "lazításképpen" 200 ml tejszín, 4 narancs, amiből kettő legyen bio, a másik kettő meg vérnarancs.  6-8 evőkanál porcukor, kb. 3 adag jó erős feketekávé, 1 csomag bourbon vaníliás cukor (vagy egy kevés vanília esszencia), egy kevés víz és egy löttyintésnyi cointreau. Ami ugyan elhagyható, de vétek lenne.

Először a narancs szirupot csináltam meg: a narancsokat megmostam, a bioknak vékonyan lehámoztam a héját, összeaprítottam, fél dl vízzel és úgy másfél evőkanál porcukorral feltettem főni. Annyival, amennyi fel tud oldódni a vízben.  A narancsok levét kifacsartam, majd a héjas sziruphoz öntöttem és jó sűrűre beforraltam, még egy kicsit megcukroztam, majd lehűtöttem. Gyönyörű színe lett.
Egy másik edényben a lefőtt kávét tettem fel szintén két evőkanál porcukorral és szintén jó sűrűre beforraltam, majd azt is lehűtöttem.
A tejszínt elkezdtem felverni 2 evőkanál porcukorral, majd félúton hozzáadtam a mascarponét és tovább vertem. Mikor habos-levegős lett, három részre osztottam. Az egyikbe beleszórtam a vaníliás cukrot, a másikba belekevertem a narancsszirupot és belelöttyintettem a cointreaut. A harmadikba került a kávészirup, de abból visszatartottam néhány kiskanálnyit. Önuralmat gyakorolva mindegyiket megkóstoltam, és amelyik még kívánt egy kis édeset, abba beleszórtam egy kis porcukrot.
A kelyhek aljára kanalaztam a kávészirupot, majd egyenlően elosztva egymásra rétegeztem a háromféle habot. A tetejüket narancshéjjal és babkávéval díszítettem. Voilá!
Jót tesz nekik egy éjszaka pihenés lefóliázva a hűtőszekrényben.

Na, most visszamegyek a bulizós társasághoz és megkeresem az ünnepeltet, mert még nem volt alkalmam gratulálni neki.


Kedves Kriszta!
Engedd meg, hogy harmadik gyermeked születésnapja alkalmából szívből gratuláljak Neked! Azt mondják az okosok, hogy a gyerekek az odafigyelést, a szeretetet, a beléjük fektetett munkát többszörösen meghálálják. Igazuk is van, hiszen a hatalmas rajongói táborod, a média megjelenéseid, a könyved, a sikereid ezt támasztják alá.  Remélem, hogy még sokáig részed lesz benne.
Boldog születésnapot Dolce Vita!