Csokiba zárt panna cotta

Ezzel a kis furfanggal leptem meg Zsuzsit, amikor pár hete személyesen találkoztunk. Nem akartam neki klasszik pralinét ajándékozni, az van neki is bőven, hanem inkább elővettem egy korábbi elképzelésemet. Amikor megvettem a szilikonos muffinformákat, már tudtam, hogy ezekben én nem muffinokat fogok sütni és már akkor kigondoltam, hogy csokiba zárt panna cottát fogok benne készíteni. Most elérkezett az ideje. Nem volt egyszerű a dolog, mert ezek a fránya szilikon formák nyeklenek-nyaklanak, nem könnyű őket csokival bevonni úgy, hogy meg ne repedjen a csokiburok. Négyszer kentem ki, hogy elég stabil legyen és elbírja a rengeteg krémet. A talpa egy kicsit vastag is lett, de ez legyen a legnagyobb baja, nem igaz? :))  Narancsos változatot csináltam természetesen, a színét pedig a sáfrányos szeklicének köszönheti. Én 10 darabot gyártottam le, hogy a srácok is megkóstolhassák. Igaz, nekik nem jutott teljes adag, de így is nagy meló volt legyűrniük. :) Több tábla csokit temperáltam, négyet legalább. Szóval nem kispályás darabokról van szó.  A hozzávalókat most hat darabhoz adom meg.

Hozzávalók:

3 dl tejszín
3 dl tej
5 lapzselatin
1 tk. sáfrányos szeklice
1 bio narancs héja
1 ek. kandírozott narancshéj
2-3 csepp narancs kivonat
1 rúd vanília kikapart magja
cukor ízlés szerint ( nálam kb. 3-4 ek.)


A zselatinon és a narancskivonaton kívül mindent beleteszek egy kisebb fazékba és felmelegítem, majd kb. 5 percig alacsony hőfokon főzöm, de nem forralom. Közben kóstolgatom, hogy elég édes-e. Majd elzárom és beleteszem a zselatin lapokat és addig keverem, amíg feloldódnak, majd belecseppentem a narancs kivonatot is. Félreteszem hűlni és akkor töltöm bele az előzőleg csokival kikent formákba, amikor már kihűlt, de még folyékony. Miután megdermedt, újra temperálom a csokit és lezárom. Beteszem a hűtőbe és ha már jó kemény a talpa, akkor óvatosan kinyomom a formából.