Édes élet a somlóin túl

Épp egy kis alkotói válság lett rajtam úrrá. Hű, de fellengzős ez az alkotói válság, mintha közelebbről közöm lenne valamilyen művészeti ághoz :) Na, amíg a múzsa csókja nem cuppan az orcámon, addig megmutatom, hogy a Macaron Day alkalmából milyen csókokat tettem magamévá. Nem volt nehéz dolgom, a solymári Zazzi majdnem pont útba esik szülőfalumba igyekezvén,  tulajdonképp nem is falu, hanem város. Reni sütött macaronokat a jeles nap alkalmából, tőle tudom, hogy mikor is van, illetve volt: március 20-án. Mivel épp anyuhoz voltunk vasárnapi ebédre hivatalosak, nem is volt vitás, hogy mi lesz a desszert.
Zazziék a macaron day alkalmából mindenkit meghívtak egy macaronra, én még be is csomagoltattam 12 db-ot. Hogy hogy jön ide a somlói? Hát úgy, hogy a macaron csomagolás közben beszélgettünk az egyik tulajdonossal. Tudják-e az emberek, hogy mi az a macaron, tudják-e hogy itt milyen desszerteket lehet kapni, stb. stb. Mesélte, hogy bejött egy pár, megkérdezték, hogy van-e somlói, majd mikor megkapták a választ, hogy nincs, hátat fordítottak és kimentek. Ez alatt a három mondatváltás alatt bejött egy  fickó, körülnézett és sarkon fordult. Konstatáltuk, hogy még elég messze vagyunk... Majd bejött egy hátizsákos középkorú pár, ők is körülnéztek és velem együtt mentek ki az ajtón, ők dohogva én boldogan az ínycsiklandó szerzeményeimmel. Azon dohogtak, hogy milyen drága a süti. Kár, hogy nem tudták meg, hogy milyenek is azok a sütik.
Mert kérem szépen, ezek nem a megszokott toronymagas, csicsás, levegős, jilkes, margarinos, növényi tejszínes, aromával és színezékkel telenyomott borzalmak, amikhez hozzá lettünk szoktatva. Ezek ízletes, nem túl édes, könnyű, mégis tartalmas különlegességek, szokatlan ízkombinációk. Drága? Ja, hát a jó alapanyagot meg kell fizetni. Az adalékanyagokkal telerakott, gyümölcsöt alig látott sütiket kevesebből is ki lehet hozni. De ezek után garantáltan nem lesz az embernek acetonos utóíz a szájában és nem fog felfújódni tőlük és bőven elég egy szelet is bármelyikből.
Tessék nyitottnak lenni és nem sajnálni azt a négy-ötszáz forintot egy szelet minőségi sütiért, mert jóval többet kap az ember, mint a fele annyiba kerülő, sütinek álcázott műanyag szelet elfogyasztása után. Tudom mit beszélek, mert bizony nem tudtam ellenállni a fügés-diós szeletnek. Még most is érzem az ízét. :)))

Ja, és a macaronok sorrendben: ibolyás-áfonyás, sós karamellás, levendulás, pisztáciás, fűszeres narancsos, pipacsos-málnás