Kedden volt a fiaim szülinapja - igen, ugyanazon a napon születtek, még mindig alig hiszem el - és mint egy magára valamit is adó gasztroblogger anyuka, természetesen saját magam készítettem a tortát. Az a bizonyos ronda, de finom változat. Na jó, nem is lett olyan ronda. Viszont nagyon finom volt. A tésztája csokis mandulás, a krém pedig fehér csokis, vaníliás. Csongor a csokit szereti, Milán pedig a vaníliát. Így két legyet ütöttem egy csapásra.
Az éjszaka leple alatt készült két ütemben. Persze nem volt gikszer-mentes az elkészítése, merthogy nem volt finomlisztem, csak kenyérlisztem. De egész jól feltaláltam magam és egy kis tejszínnel lazítottam a tésztáján. Jó sűrű, tömött tészta lett, de a sok zsiradéktól egyáltalán nem volt fojtós, inkább krémes. Természetesen a töltelék sem volt sima ügy, ugyanis a tejszín nem akart felverődni. Nem is tudom, miért csodálkozom egyébként ezen, hiszen legalább két éve nem tudom felverni a mostanság kapható tejszíneket. Ganache jellegű szeretett volna lenni a krém, a tejszínben felolvasztottam a fehér csokit, tettem bele vaníliát és vajat is, hogy biztosra menjek. Kihűlés után lazítani akartam habverővel a krémen, de természetesen elkezdett csomósodni. Itt le is álltam, és elővettem a jó öreg zselatint. Igen ám, de a szintén jó öreg dr. Oetker bácsi citromsavat tesz a krémek állagának javítására való zselatin porba!!!! Könyörgöm, minek???? De más most nem volt itthon éjszaka, a szomszédokat meg nem akartam felébreszteni, úgyhogy ez került bele. A tortában nem lehetett érezni, elnyomta a csoki. :D
Persze, most irigykedtek, hogy könnyű nekünk, egy füst alatt lerendezzük a két gyerek szülinapját. Na, neeemkéremszépen, ennyivel nem ússzuk ám meg! Vasárnap jön a duplázás! Két torta, mindenből dupla mennyiség, mert dupla vendégsereg egy napra! Idén ugyebár a barátokon, rokonokon kívül már az ovistársak és szüleik is jelen lesznek. Ha a kicsi is oviba megy, akkor vagy cateringet veszek igénybe, vagy két zsúrt rendezünk. Úgy kell nekem, miért egy napon született mindkét gyerekem. :))))

Szóval, ha valaki szeretné a torta pontos receptjét, javított változatban, akkor jelezze nekem írásban, itt az oldalon a"megjegyzés küldése" funkció igénybe vételével. ;)

1. Melyik az a tejszín, amelyik habverővel habbá varázsolható?
2. Melyik az a fehér csokoládé, amelyik csomósodás nélkül gőz fölött sikeresen felolvasztható és torta bevonására alkalmazható?
Tűkön ülve várom a válaszokat.
Itt a folytatás, vagyis a recept:
A tésztához:
15 dkg vaj
15 dkg cukor
4 tojás
150 g natúr joghurt
1/2 dl tejszín
35 dkg liszt
5 dkg kakaópor
1/2 dl tejszín (elhagyható, de ha a végén túl sűrűnek találod a tésztát, tedd még bele)
2 tk. mandula kivonat (Culinarisban van, egy mini üveg 1500 Ft, nagyon kiadós és nem mű, illetve jó még a Butlersben kapható Monin márkájú szirup is, de az nem olyan tömény és már cukros is. )
A krémhez:
1/2 l tejszín
1 vanília kikapart belseje vagy 2 cs bourbon vaníliás cukor
100 g fehér csoki
5 dkg vaj
ízlés szerint cukor
mentőövként 2 tk. natúr zselatin.
A bevonathoz:
200 g étcsokoládé
kb. fél dl étolaj
A sütőt 200 fokra melegítem elő. A lisztet összekeverem a kakaóporral és a sütőporral és átszitálom. A tojásokat szétválasztom, a fehérjét felverem és beteszem a hűtőbe. (Azért csinálom ezt először meg, hogy ne kelljen elmosni a habverőket :-D. ) A tortaformát kivajazom, kilisztezem. A puha vajat a cukorral habosra keverem és egyenként hozzáadom a tojások sárgáját. Mindegyikkel jól kikeverem. Lassabb fokozat mellett a joghurtot és a mandula kivonatot is hozzáadom. Beleszórom a kakaós lisztet, ha kell, akkor a tejszínt is. Átkeverem és kézzel, nagy, lassú átforgató mozdulatokkal a felvert tojásfehérjét is hozzáadom. Beleöntöm a formába, megrázogatom, és beteszem a sütőbe, alsó-felsőn légkeverés nélkül sütöm. Elég sokáig sül, de akkor csinálok egy tűpróbát, amikor már érzem az illatát. Ha nem ragad a fogpiszkálóra, akkor kiveszem. Hagyom kihűlni és közben megcsinálom a krémet.
A tejszín felét felmelegítem, beleteszem a vaníliát. 1-2 perc forráspont alatt tartás után leveszem a főzőlapról, beletöröm a csokit, majd hozzáadom a vajat. Beleöntöm a tejszín másik felét is. Félreteszem hűlni. Ha kihűlt, remegő gyomorral hozzálátok a felverésének. Árgus szemekkel figyelem, hogy mit csinál a tejszín. Ha keményedik, akkor hurrá, ha nem, akkor megállok a habveréssel és 3 ek. meleg tejben feloldom a zselatint, majd a krémhez adom. Beteszem a hűtőbe és megvárom, amíg megszilárdul.
Ha kihűlt a tészta, akkor levágom vízszintesen a púpos részt, majd megfelezem a lapot. Úgy szoktam leemelni a felső részt, hogy egy műanyag tányéralátétet csúsztatok be a vágás mentén és azzal együtt emelem le. Az alsó lapon egyenletesen elosztom a krémet, ügyelek arra, hogy középen ne legyen púpos a krém és kiérjen a szélére is. Letolom a felső lapot a tányéralátétről a krémes rétegre. Kicsit megnyomkodom úgy, hogy a krém mindenhol kibuggyanjon egy kicsit, majd egy evőkanál hátával elsimítom a szélét.
Gőz fölött megolvasztom a két tábla étcsokit és beleöntöm az olajat. A tortát a mikró grillrácsára teszem fel, azt pedig egy pizzatálra/tálcára (kinek, mi van) teszem. Így nem fog a konyha csokiban úszni és a tortát is könnyen tudom forgatni. Több-kevesebb sikerrel bevonom a tortát.